A kutatók egy hónapig 18, Atkins, South Beach (déli parti) és Ornish diétában résztvevő embert tanulmányoztak, rendszeresen mérve vérzsír, koleszterin, és gyulladásos marker szintjüket, valamint véredényeik rugalmasságát és nyújthatóságát. Mint kiderült, míg az Atkins-diéta tovább rontotta a szívbetegségek indikátorait, addig a többi javította azokat - számolt be a NaturalNews cikke.

Michael Miller, a University of Maryland orvostudományi központjának kardiológusa elmondta, hogy „valóban az Atkins-diéta a legrosszabb”. A kutatók ugyanis azt találták, hogy az Atkins-módszer során a kalória 50 százaléka zsírból származik, ellenben a South Beach 30, és az Ornish 10 százalékával.

Az Atkins diétázók között az LDL-szint ( a vér rossz koleszterinje) átlagosan 7 százalékkal emelkedett, míg a gyulladásos markerek 30 és 40 százalék között növekedtek. A másik két diéta esetén az LDL-szint 7-10 százalékot esett, és a gyulladást jelzők vagy stagnáltak, vagy 15-20 százalékot csökkentek.

Az Atkins- és más diéták hatásáról készült széles körben elterjedt korábbi tanulmányok eltérő következtetéseket vontak le. Ahhoz, hogy legyen egy jóval pontosabb elemzés, Miller és további kutatók elhatározták, hogy elvégzik saját méréseiket azt követően, hogy a résztvevők súlyvesztése abbamarad, mivel a diéta elején a gyors fogyás hirtelen, de gyakran ideiglenes esést okoz a koleszterint-szintekben.

„Amikor fogyunk, minden jónak tűnik, de kis idő múlva jön a stagnálás, és elérjük a fenntartó állapotot” – mondta a kutató, hozzátéve: „nem ajánljuk az Atkins-diétát, sokkal hasznosabb, ha olyan diétát választunk, amely hosszútávon egészségesebbé tesz minket a fogyás után is.”

Mi előzi meg a szívinfarktust?

A vérzsírok csoportjába tartozó koleszterin fontos membránalkotó lipid, szerepet játszik a nemi hormonok termelésében, nélkülözhetetlen az új szövetek előállításában, alkotóeleme az emésztéshez szükséges epesavaknak. A D-vitamin előállításához is elengedhetetlen. Testünk szükségleteit fedező részét szervezetünk állítja elő, a többit táplálékunkból nyerjük. Mivel majdnem minden állati eredetű élelmiszerben megtalálható, ügyelnünk kell az így felvett mennyiségre. A koleszterin vízben rosszul oldódik, vérkeringésünkben a szemcsék továbbjutását fehérjeburkok, lipoproteinek segítik elő, amelyeket sűrűségük alapján – alacsony, LDL és magas, HDL – különböztetünk meg. A lipoproteinek közül az alacsony sűrűségűek (low density lipoprotein, LDL) a májból a sejtek felé – felhasználásra – szállítják a koleszterint. Ha túl sok kerül a véráramba, a felesleges LDL-szemcsék a falósejtek révén beépülnek az erek falába, beszűkítve azokat akadályozzák a szövetek vérellátását. Ezt az állapotot hívjuk érelmeszesedésnek, amelynek későbbi következménye lehet például a szívinfarktus.