Terjesztője:

A kullancsok, melyek vérszívó rovarok, erdőben élnek, előnyben részesítik az erdők széleit, az aljnövényzetet, patakok menti ligeteket. A bőrbe fúródva, vérszívás közben gyomortartalmukat bejuttatják a vérkeringésbe, mely a betegséget okozó vírust tartalmazhatja. A kullancs-encephalitis szezonális megbetegedés, a kullancsok érési ciklusának megfelelően április - májusban és augusztus - szeptemberben tapasztalható halmozódása.

A betegség:

A vírusfertőzött kullancsok által megcsípett emberek egyharmadánál az 5. - 14. napon influenzaszerű tünetek léphetnek fel (láz, fejfájás, végtagfájdalmak). Néhány nap múlva a panaszok megszűnnek és teljes a gyógyulás. Minden ötödik betegnél második szakasz is követi az elsőt, a csípés utáni 4. héten. Erre jellemző a központi idegrendszer gyulladása (erős fejfájás, a nyak merevsége, magas láz, rossz közérzet és hányás) és idegrendszeri tünetek, bénulások. A vállizomzat sorvadása és az agyi működés károsodása maradhatnak vissza.

Oltandók: az endémiás területeken (Svédország, Finnország, Balti Államok, Németország, Csehország, Svájc, Ausztria, Magyarország, Szlovénia, Oroszország  és Szibéria) huzamosabb ideig kempingezők, vadászok, állatbefogással-, vagy növénygyűjtéssel foglalkozók.

Védőoltás:

Az oltóanyagban elölt vírusok vannak. Az immunreakció kialakításához két alapoltás szükséges 1 - 3 hónap időközzel, melyet 9  - 12 hónap múlva emlékeztető oltás követ. A védőhatás hosszú távú fenntartására 3 évenként egy újabb emlékeztető oltás szükséges. Az oltási sorozatot ajánlott a hideg évszakban elkezdeni.

Az oltás nem véd a kullancsok terjesztette másik betegség, a Lyme-kór ellen!

Ellenjavallat:

Egy évesnél fiatalabb kor, súlyos tojásfehérje érzékenység.

Oltási reakció:

Helyi bőrpír, rövid ideig tartó láz, fejfájás.