A colitis ulcerosa és a Crohn-betegség gyógyszeres kezelése
2007.06.03. 16:19
A gyulladásos bélbetegségek kezelésében használt gyógyszerekről általánosságban elmondható, hogy végleges gyógyulást egyik sem hoz: a tünetek enyhítésével,
a gyulladásos folyamat megállításával járulnak hozzá a betegek életminőségének javulásához. A gyógyszeres kezelések módja a betegség súlyossága és megjelenésének helye szerint eltérő lehet. Az IBD kezelésében használatos gyógyszerek öt fő csoportja:
(Salazopyrin, Pentasa, Salofalk stb.) (Metypred, Medrol, Entocort, Budenofalk stb.) (Imuran, Methotrexat stb.) (Klion, Ciprobay) (Remicade) (láz-és fájdalomcsillapítók, görcsoldók stb.)
Az 5-aminoszalicilsav (5-ASA) egy aszpirinhez hasonló hatóanyag, mely a bél nyálkahártyájával közvetlenül érintkezve fejti ki gyulladáscsökkentő hatását. A Magyarországon forgalomban lévő készítmények a következők: Salazopyrin, Dipentum, Pentasa és a Salofalk. A szakorvos dönti el, hogy melyik gyógyszert melyik formában (tabletta, kúp vagy beöntés) alkalmazza aszerint, hogy melyik bélszakaszon lépett fel a gyulladás. A Salazopyrin és a Dipentum a vastagbél, míg a Pentasa és a Salofalk a vékonybél gyulladásakor előnyös. Az 5-ASA-tartalmú szerek hatásossága az adagok mennyiségétől függ. Ha a beteg nem reagál az ajánlott dózisra, akkor növelni kell azt. Ha megnövelt dózis esetén sem mutatkozik különösebb hatás, akkor megfontolandó más gyógyszerek, például a szteroidok alkalmazása. A kortikoszteroidok a legerősebb gyulladáscsökkentők. Ellentétben az aminoszalicilsavakkal, ezeknek a hatóanyagoknak nincs szükségük rá, hogy közvetlenül lépjenek érintkezésbe a megbetegedett szövetekkel, az egész szervezetben feloldódva fejtik ki hatásukat, így a beteg bélszakaszokon is. Kisebb adagokban alkalmazva jobban tolerálhatóak, de hosszabb távon súlyos mellékhatások (cukorbetegség, szürkehályog, elhízás stb.) alakulhatnak ki, ezért tartós alkalmazásuk nem javasolt. Fontos, hogy a csontritkulás (oszteoporózis) kialakulásának megelőzésére is figyelmet kell fordítani, hiszen a kortikoszteroidok megnövelik a belek kálcium-felvételét, ugyanakkor csökkentik a vesék kálcium-leadását. A leggyakoribb kortikoszteroidok közé tartozik a Prednisolon, a Metypred és a Medrol. Új, kevesebb mellékhatással bíró, lokálisan ható, a szisztémás keringésbe csak 10-20%-ban kerülő gyógyszerek is megjelentek már, ezek hatóanyaga a budenozid (Budenofalk, Entocort). A budenozidkezelés (tabletta vagy beöntés formájában) elsősorban a vastagbélre kiterjedő kórformákban ajánlott.
Az immun-szuppresszorok mérsékelik a fellépő gyulladást azáltal, hogy csökkentik az immunsejtek számát, illetve zavarják az általuk termelt fehérjék muködését. Az IBD ellen bevetett immun-szuppresszorok az Imuran, a Methotrexat és súlyos esetben a Sandimmun. Ezek a szerek akkor használatosak, ha a páciens nem reagál a szteroidokra, vagy nemkívánatos mellékhatások lépnek fel azok szedésekor. Az immun-szuppresszorok hátránya, hogy lassan lépnek működésbe. A teljes hatás kifejtéséhez legalább három, de olykor hat hónapra van szükség. A fertőzésekkel szemben kevésbé ellenállóvá tett immunrendszer a fertőző máj-(hepatitis) és hasnyálmirigy-gyulladás (pancreatitis), illetve a csontvelőmérgezés veszélyének is jobban ki van téve. Rendszeres orvosi ellenőrzés mellett azonban ezeket a gyógyszereket évekig is szedhetik a betegek komolyabb mellékhatások nélkül.
Az antibiotikumok a szervezetbe kerülő különböző baktériumokat pusztítják el. Az antibiotikumok az emésztőrendszerben elszaporodó baktériumok ellen is hatásosnak bizonyultak, noha hatásmechanizmusuk még nem egészen ismert. Az gyulladásos bélbetegségek kezelésében a Klion és a Ciprobay általában huzamosabb ideig alkalmazható tabletta, illetőleg infúzió formájában elsősorban sipoly- és tályogképződés esetén.
Az egyik legismertetebb ilyen új gyógyszer a Remicade, amely azokban az esetekben alkalmazható, amikor a Crohn betegséget a fent említett gyógyszerek egyikével sem sikerült megfelelően kezelni. A Remicade az első gyógyszer, amely kifejezetten a Crohn betegség kezelésére lett kifejlesztve. Ez a szer egy antitest, amely képes hozzákapcsolódni egy fehérjéhez, az ún. TNF-alfához, melyet az immunrendszer aktiválódásakor az immunsejtek termelnek. Ezek a TNF-alfa sejtek stimulálják a többi immunsejtet, hogy serkentsék a gyulladást. A TNF-alfa sejtekhez kapcsolódva a Remicade blokkolja a folyamatban lévő fehérjetermelést és így csökkenti a gyulladást. Az intravénás infúzióban adott Remicade hatása két héten belül megmutatkozik, és nyolchetenként megismételve sok beteg állapota hónapokra stabilizálódik. A Remicade-et kisebb mellékhatásoktól (pl. fejfájás) eltekintve jól tűri a szervezet, a komolyabb mellékhatások ritkák. Mivel ez egy új szer, nem tudni, hogy alkalmazása hosszútávon milyen mellékhatásokkal jár.
Láz és fájdalomcsillapítók (Algopyrin, Rubophen), görcsoldók (No-Spa, Papaverin, Troparin), hasmenésgátlók (Imodium, Reasec) nyugtatók (Elenium) és szorongásgátlók (Xanax, Rudotel)
|