Az ok egyszerû, de mégsem nyilvánvaló, ilyenkor ugyanis a vénás (visszeres) vér fordított irányba (tehát nem a szív, hanem a láb felé) folyik. Ezért telítõdnek a kiürült erek. A sejtekhez a friss vér a verõerekben érkezik, majd a szövetek felõl az elhasznált vér kis, felszínes erecskékben szedõdik össze. Az egyre vastagabb erek bõr alatti hálózatot alkotnak, és bizonyos helyeken kis, egyirányú kapukon (perforáló vénákon) keresztül a fõ, ún. mélyvénába ömlenek. E fõ vénás csatorna vezeti fel a vért egészen a szívig. Ebben a felfelé irányuló mozgásban a legfõbb hajtóerõ nem a szívmûködés, hanem az izmok összehúzódásakor az izmon belüli érre ható pumpafunkció (izompumpa).

Megvan a bûnös

Az álló testhelyzet és még sok egyéb más tényezõ a szívirányú áramlás ellen hat. Ezért a vénákban és az egyirányú összekötõ erekben csapóajtószerû billentyûk vannak, amelyek meggátolják a vér lábirányú, fordított áramlását. A visszérbetegség kialakulásában a legfõbb bûnös éppen ez az apró szerv, a vénabillentyû.

Egyeseknél gyulladás, másoknál örökletes tényezõk miatt a billentyûk elromlanak, nem zárnak tökéletesen, ezért a vér szívirányú áramlása zavart szenved. A mélyvénában szépen felfelé törekedõ véroszlop egy rossz billentyûvel rendelkezõ összekötõ vénán keresztül kitörhet a felszínre. Nagy nyomás jön létre a felszínes vénás rendszerben (a véroszlop súlya miatt), ez a vékony falú visszerecskéket folyamatosan feszíti, tágítja, míg azok csúnya, kacskaringós, gilisztaszerû képzõdményekké válnak.

A rossz billentyûk miatt a vér állandóan visszavisszafolyik a bokatájékra, ahol torlódást, pangást hoz létre. A rossz, salakanyagokban dús, oxigénhiányos vér egyszerûen nem tudja elhagyni a helyszínt, pedig igen sürgõs lenne, hiszen a sejtek szinte fuldokolnak az oxigénszegény vérben. Segélykiáltásuk a láb fájdalma, korai fáradékonysága. A pangó, álló vérbõl fehérjetartalmú folyadék szivárog a szövetek közé: ez felelõs a láb és a boka duzzadásáén. Az elhasznált vér károsítja a szöveteket, a bõrt, amely elõször elveszíti rugalmasságát, majd elszínezõdik, hajlamossá válik fertõzésekre, ekcémára. Így ugye már érthetõ, mit jelent a lábak felpolcolása az egész napos álldogálástól agyongyötört lábnak? Azt, amit a fuldoklónak a mentõöv.

Csúnya, de veszélytelen

A visszerességnek több formája van, de valamennyi közül éppen a legenyhébb az, amelyik leginkább zavarja a hölgyeket.

Pókhálóvagy seprûvénák
Általában a combon és a térd körül kialakuló, élénkvörös, néha fájdalmas értágulatokat nevezzük így. Fõleg kozmetikai probléma, de megoldása indokolt, mert elõbbutóbb károsítja a bõrt.

A hálózatos vénák tágulata
A következõ fokozat: itt szerencsétlen módon a bõr alatt neccharisnyaszerûen elhelyezkedõ vénás rendszer tágul ki, gyakran igen nagy területen. Rendszerint panaszt okoz, fáradékonyságot és bokaduzzanatot, amellett meglehetõsen csúnya.

Fõtörzsi visszeresség
A felszínes nagyvénák tágulata: általában a lábszár és a comb belsõ felszínén látunk vastag, kék színû duzzanatot. Rendszerint súlyosabb panaszok (fájdalom, fáradékonyság, lábvizenyõ) kísérik. Gyakori a felületes, tágult erek gyulladásos trombózisa, ami nagyon fájdalmas, de teljesen veszélytelen betegség. Borogatásra, gyógyszerekre hamar gyógyul.

Jobb lesz vigyázni

Maga a terhesség – fennálló hajlam esetén – a visszeresség kiváltója lehet. Tudni kell, hogy a méh mögött halad el a fõ vénás csatorna, ami az alsó végtag vénás vérét szállítja a szív felé. A növekvõ méh természetes akadályt képez azzal, hogy egyszerûen összenyomja a hasi vénát. A növekvõ vénás nyomás az erek tágulatát, majd a billentyûk elégtelenségét okozza. A terhességgel járó egyéb élettani változások is a visszeresség kialakulását támogatják. A nõ, amellett, hogy betartja az alábbi életmódbeli szabályokat, jól teszi, ha terhesség elõtt rendbe hozatja visszereit.

A visszeresség, ha létrejön, magától nem múlik el, sõt egyre rosszabb lesz. Kezelésében maga a páciens tehet a legtöbbet, s ha megérti a feni vázolt alapelvekét, nem lesz gond az alábbi javaslatok betartása.

Tíz tanács:

1. Polcolja fel a lábát, ha csak teheti, bármennyire is illetlennek tûnik egyes alkalmakkor. Gondoljon arra. hogy a szívénél magasabbra emelt lábából hogyan áramlik a sötét, mérgezõ anyagokkal telített vér a szívbe, onnan a tüdõbe, ahol éltetõ oxigénnel telítõdik. Ne felejtse: lába csak felpolcolt állapotban tud teljesen regenerálódni.

2. Inkább fekve, a láb alá párnát téve pihenjen, mint ülve. Kitûnõ megoldás az ágy láb felõli végét 10 cmes fakockával megemelni. Ez még nem zavarja az alvást, de az éjszaka folyamán a szívnél magasabban lévõ lábban elõnyös folyamatok zajlanak.

3. Mûködtesse az izompumpát! Ezt a legegyszerûbben úgy éri el, ha lábfejét ritmikusan maga alá húzza. Óránként egy percig. Ilyenkor az izmok között a mélyvénákban pangó vér kinyomódik a szív felé, hasonlóan, mint amikor a kertben a locsolócsõre lépünk. Különösen fontos ez a diszkrét „jogging", ha huzamosabb ideig ülni vagy állni kényszerülünk: buszon, boltban, orvosi rendelõben, gépkocsiban stb. Akik a munkahelyen sokat ülnek, az asztal alatt feltûnés nélkül végezhetik a gyakorlatot.

4. Naponta fél óra könnyû esti séta – üdvös hatását felesleges ecsetelni, összefoglalóan: inkább sétálni vagy lefeküdni, mint ülni vagy ácsorogni.

5. Óvakodjon a nehéz tárgyak emelésétõl! Az emeléskor összehúzódó hasizom a hasüregben összenyomja a nagy vénákat, ezzel fokozva a lábszár vénáiban a nyomást olyannyira, hogy a tágult visszér akár meg is pattanhat.

6. Értorna. Naponta egyszer hideg vízzel tusolja le a lábát egy percig alulról felfelé. (Természetesen csak akkor, ha nem fekélyes a lába!) Ez az egyszerû mûvelet az erek tónusát hivatott fokozni. Tisztálkodás után testápolóval kenje be a lábszár bõrét (pl. babakrémmel).

7. Kerülje a hosszas napozást, a kádfürdõt! Gépkocsiban ülve a lábára irányuló meleget zárja el, mert a tartós meleget a visszerek nem szeretik, kitágulnak, a sejtek közti rések megnagyobbodva több folyadékot engednek át a szövetek közé.

8. Küzdjön a magas testsúly ellen, magyarul: fogyjon le! A testsúlytöbblet nemcsak a vénás keringési rontja, hanem számos egyéb lábpanasz forrása: lúdtalp, térd, bokaízület kopása stb.

9. Dohányzás elhagyása. Visszerességben a nikotin bizonyítottan rossz hatású, de jelentõsen fokozza a trombózishajlamot is, hasonlóan a fogamzásgátlókhoz. A védekezés egyéb, kevésbé káros módjairól konzultáljon nõorvosával.

10. Használjon fáslit, vagy viseljen gyógyharisnyát!

Gyógyító „ruhadarab"

Önként adódik a lehetõség, hogy a tágult, felszínes vénákat valahogy iktassuk ki a forgalomból azért, hogy a véráram útját a mélyvénák, egyben a szív irányába kényszerítsük. Erre találták ki a rugalmas pólyát, köznapi nevén fáslit. Ha meg tudjuk tenni azt, hogy minden reggel felkelés elõtt magasba emelt lábbal feltekerjük a pólyát olyan módon, hogy az elsõ pólyamenetet a bokánál körbe csavarjuk, majd vissza a lábra (vigyázzunk, a sarok is fedve legyen!), azután lassan felfelé, hogy a pólyamenetek tetõcserépszerûen fedjék egymást – félig nyert ügyünk van. Ha még nem kaptunk eközben lumbágót, már csak rögzíteni kell biztosítótûvel a pólyát, a bõr egyidejû megszúrása nélkül.

A továbbiakban csak arra kell ügyelni, hogy a pólyamenetek ne gubancolódjanak össze reménytelenül a nap folyamán. Mert ilyenkor a fásli már nemhogy segít, de kifejezetten alattomosan a kezeltség látszatát kelti, miközben a felszíni, esetleg szabályos pólyamenetek alatt már rég összegyûrõdött, elcsúszott, és hurkákat képezve nem ki, hanem elszorít.

A szorítás alatt rosszabb a helyzet, mint a fáslimentes helyeken. Nem beszélve arról, hogy a fásliba tekert láb eléggé – finoman szólva – korosodó hölgy benyomását kelti. Csak nagyon aszkéta jellemû egyedeket lehet rábeszélni a tartós viselésére. (Aranyszabály: csak azt javasold, amit magad is végrehajtanál!)

Szóval, használjunk gyógyharisnyát. A mai, korszerû harisnyák az egyéb harisnyákhoz hasonló kinézetûek, komputervezérlésû gépeken, egyedi méretre készülnek. A visszeresség súlyosságához mért erõvel szorítják a lábait és ott, ahol kell. A legfontosabb: mivel a tb támogatja, az egyébként igen drága harisnya elérhetõ áron megvehetõ.

Ha rászánta magát, hogy ezentúl gyógyharisnyát fog viselni, az alábbi tanácsokat vegye figyelembe. A harisnyaviselés szabályai:

1. Orvossal írassa fel, méretvétel után, receptre.
2. Reggeltõl estig viselje (kivéve, ha éjszakás, akkor természetesen fordított a sorrend.)
3. Kb. félévenként cserélje újra.
4. Egyszerre kettõt írasson fel: míg az egyik mosásban, a másik használatban lehet.
5. Ha panaszt okoz, inkább forduljon orvoshoz, hogy az okát kiderítse, mintsem felhagyjon a harisnya viselésével.

Ezek az ún. kompressziós harisnyák jelentõs mértékben csökkentik a visszereseket sújtó panaszokat. A valódi megoldás legtöbbször mégis a sebészi beavatkozástól várható.

Sebészi kezelés

Többféle megoldás létezik, és annak eldöntése, hogy mikor melyik eljárás a helyénvaló, az orvos feladata. A kiterjedt törzsvisszeresség esetén csak a mûtéti megoldások valamelyike jön szóba, míg az enyhébb formákban több kezelési mód között lehet választani. A pókhálóvisszerek esetén pl. alkalmazható az injekciós kezelés és a lézeres technika is. Lehetõleg olyan helyre menjünk, ahol mindegyik módszeri gyakorolják.

A mûtéti eljárás
A felületes vénatörzs felkeresése és lekötése ott, ahol az a mélyvénába beomlik, tehát a lágyékhajlatban. Ezután a felszínes vénák szakaszos kilépése következik az összekötõ vénák elõzetes lekötése után. A mûtéti eljárás hátránya, hogy hegeket hagy hátra, elvégzéséhez kórházi befekvésre van szükség. (A mûtétet vagy altatásban, vagy gerincvelõi érzéstelenítésben végzik.)

Az injekciós technika
Alkalmazása esetén nincs szükség kórházi ápolásra, az eljárás ambulanter végezhetõ. Legnagyobb elõnye, hogy nem hagy hegeket. Egyre szélesebb körben alkalmazott, avatott kézben gyakorlatilag veszélytelen, jó eredményeket szolgáltató eljárás. Hátránya: a nem mindig kifogástalan kozmetikai eredmény, és a kiújulásra való hajlam. Az injekcióval olyan anyagot juttatunk a visszér belsejébe, ami az ér belsõ felületére tapad, és oly módon károsítja azt, hogy az ér belsõ fala szinte összetapad. Természetesen az összetapadt érszakasz kiiktatódik a vérkeringésbõl, majd a szervezet gyógyító munkájának eredményeként lassan felszívódik.

Az ún. pókhálóvagy seprûvénák eltüntetésének szuverén módszere az injekciós kezelés. Megszúrni a hajszálvékony értörzset, melybõl a póklábak szétágaznak, elég nehéz, gyakorlott kezet igénylõ feladat. A kezelés nem igényel fekvést, sõt az injekció beadása után azonnal járkálni kell, és a továbbiakban is több mozgás javasolt, mint egyébként.

Lézeres kezelés
Elsõsorban a felületes és nagyon vékony póklábvénák kezeléséhez szolgál. Legfõbb hátránya, hogy gyakori a kiújulás.

Szövõdmények

A visszeres csomó megrepedése
A bõrhöz odanõtt visszeres csomó akár sérülés, akár megerõltetés hatására megrepedhet, és idõnként súlyos vérzés indulhat meg belõle. Igen lényeges, hogy a beteg azonnal feküdjön le, polcolja fel a lábát. Ilyenkor a vérzés azonnal megáll. Ezután a sebre nyomókötési kell tenni. A nyomókötés felhelyezése után feltétlenül hívjunk orvost, akkor is, ha azt tapasztaljuk, hogy a vérzés megállt. Gyakran elõfordul, hogy a vérzés a szövetek közé, befelé történik. Erre heves, egyre fokozódó lábikrafájdalom hívja fel a figyelmet. Az orvoslás egyszerû: a megrepedt visszér aláöltésébõl és elkötésébõl áll.

Trombózis
Sok a téves elképzelés, helytelen szóhasználat a trombózissal kapcsolatban. Gyakran halljuk, hogy „trombózisom volt", de ez a kifejezés gyakran más és más betegséget jelöl. Helyesen ez vérrögösödést jelent, vagyis csupán arról van szó, hogy a véna belsejében valamilyen okból a vér összecsapzódott, a kialakult vérrög elzárja a keringést az érintett szakaszon. A felszínes, látható vénák gyulladásos trombózisa – ami általában a visszértágulat következtében lelassult keringés vagy a visszér sérülése miatt jön létre – ártalmatlan betegség. Az ápolás a beteg szakasz gyulladáscsökkentõ kenõcsös kezelésébõl és borogatásából áll. Az ágynyugalom nem szükséges, sõt káros.

Ezzel szemben a mélyvénák trombózisa komoly betegség. Már gyanúja is kórházi kezelési lesz szükségessé. Leggyakrabban mûtétek, sérülés utáni kényszerû fekvés vagy gipszrögzítés után alakul ki. Hajlamosít rá a dohányzás és a fogamzásgátló szedése. Kialakulása nagy fájdalommal jár, rendszerint a lábszárban. A láb, a boka, lábszár duzzadt, minden mozdulatra fáj, a beteg igen elesett, gyakran lázas. A fõ veszély, ha a vérrög elszabadul – ekkor már embolusnak hívjuk –, és a mélyvénákból a szíven átjutva a tüdõben akad meg. Ez a tüdõembólia, ami akár halálos is lehet. Trombózis esetén hívjunk orvost, õ hivatott eldönteni, melyik formáról van szó. Amíg az orvos ki nem érkezik, a beteg szigorú fekvése a helyénvaló.

Mélyvénás trombózis esetén a kórházban – gyakran már a mentõautóban – egy vérrögoldó gyógyszer alkalmazásával próbálják feloldani a vérrögöt. Sikeres esetben a keringés azonnal helyreáll. Mélyvénás trombózis gyakori késõbbi szövõdménye a lábszár és a láb rossz keringése miatt kialakuló lábszárfekély.

Lábszárfekély
Régebben „crux medicorum"nak, vagyis az orvosok keresztjének nevezték ezt a betegséget, mivel a legtöbben tehetetlenül álltak vele szemben. Pedig nem az orvos, hanem a beteg keresztje volt inkább, és az ma is. Legtöbbször a visszeresség tartós fennállása után, valamint a mélyvénás trombózis szövõdményeként jön létre. A belboka felett, az elõzõleg már barnásán elszínezõdött bõrön alakul ki.

Ha eddig még nem tette, a beteg most feltétlenül forduljon orvoshoz. A legnagyobb felelõtlenség, ha ilyenkor saját maga kezdi el kezelni (elkezelni!) a sebet. A sebváladék kitûnõ táptalaj a baktériumok számára, melyek szinte lubickolnak a számukra kellemes környezetben. A orvos a seb kezelése mellett az alapbetegségek rendezését is elkezdi (cukorbetegség, visszeresség). A lábszárfekély gyógyítása a seb tisztává, baktériumszegénnyé tételével kezdõdik, csak ezután jön szóba valamilyen hámosító eljárás alkalmazása. Újabban igen jó eredményt érünk el egy az ún. hidrokolloid alapú sebfedõkkel.

A teendõ:
1. Ha még nem tette, forduljon orvoshoz.
2. A sebet ne saját maga kezelje. A sterilitás szabályainak megsértése ugyanis elõbbutóbb a seb elfertõzõdéséhez vezet.
3. A felírt orvosságokat rendszeresen szedje. Mindezt egészítsük ki azzal, hogy ha fekélye begyógyult, lehetõség szerint kezeltesse visszereit (mûtét vagy injekciózás), és fordítson különös gondot a lábszár bõrének állapotára, vigyázzon, ne sérüljön meg.

Végül a legfontosabb: ne adja fel a reményt! A rendszabályok betartásával, megfelelõ kezelés alkalmazásával kilátástalannak tûnõ esetek is megoldódtak. A lábszárfekély kezelése igen nagy türelmet igényel mind az orvos, mind a beteg részérõl. Mindkét fél helyes hozzáállása a feltétele a sikernek, amit a seb tartós gyógyulása jelent.