A székrekedés igen gyakori tünet, akár a populáció 20%-át is érintheti. Az esetek többségében a nők az érintettek. A vizsgálatok tanúsága szerint a székrekedés, súlyossága függvényében rontja az életminőséget.
Székrekedés alatt a nehéz vagy ritka székletürítést, valamint a kiürítés elégtelenségének érzését értjük. A tünetek objektív megítélése nem könnyű, a betegek saját tüneteikről alkotott szubjektív véleményének nagy szórása miatt.
Ezért megegyezés szerint kórosnak minősül, ha:
a heti székletszám 2 alatti, ha
napi széklettömeg kevesebb, mint 25 g, ha
a "csak erőltetéssel üríthető" székletek aránya 25%.
A székrekedés okainak csoportosítása:
1. Organikus eredetű székrekedés
mechanikus bélelzáródás
acut hasi megbetegedések (hashártyagyulladás, diverticulitis)
paralytikus ileus (bénulásos bélelzáródás), amely számos hasi betegség és egyéb traumás sérülés (fejsérülés, gerinctörés) szövődménye lehet
általános anaesthesia következménye
gyógyszerek mellékhatása
rendszerbetegségek (fertőzések, pajzsmirigy alulműködése, veseelégtelenség stb.)
egyes neurológiai betegségek (Parkinson kór, agyérthrombózis, daganat, gerincvelősérülés).
2. Funkcionális eredetű székrekedés
Funkcionális székrekedésről tartósan (legalább 3 hónapja) fennálló nehezített, ritka vagy elégtelen székürítés esetén beszélünk, ha annak hátterében organikus eredet kizárható. Tanulmányok igazolták a funkcionális székrekedés eseteiben a gyomor lassult ürülését és a vékonybéltranzit lassulását. Ezen kívül kiválthatja a vastagbél diszfunkciója is, amely lehet a colon inertia (inaktív vastagbél) vagy a megnyúlt vastagbéltarnzit. Következményesen megnyúlik a vízvisszaszívás ideje is, ezáltal nehezebben üríthető szárazabb béltartalom kerül a végbélbe.
3. Székrekedéshez vezető egyéb oki tényezők
rostszegény étkezés
alacsony folyadékbevitel
csökkent fizikai aktivitás, mozgásszegény életmód
székelési inger elnyomása
hosszú távú utazások
hashajtók hosszantartó szedése (pszichogén székrekedés), amikor egyesek a széklet megjelenése ill. konzisztenciája miatt aggódnak.
Ennek következtében egy képzelt betegség felesleges kezelése valódi betegségek válthat ki. A napi székürítés elmaradása ördögi körhöz vezet: a depresszió a székletürítés gyakoriságát csökkenti, míg a székelési elégtelenségtől a depresszió fokozódik. Fiatal lányok körében manapság gyakori jelenség a testsúly csökkentése érdekében rendszeresen fogyasztott hashajtó, amely szintén a normális, spontán bélműködés ellen hat.
Kezelés
A beteg székelési szokásaival kapcsolatos tanácsadás és megnyugtatás előtt az orvosnak ki kell zárnia az szervi betegségeket, amelynek következménye a székrekedés. Fel kell világosítani a beteget arról, hogy a napi székürítés nem alapvető fontosságú. A bélnek lehetőséget kell adni a spontán működésre, a hashajtók vagy beöntések 3 napnál gyakoribb alkalmazása a bélműködésnek nem adják meg ezt a lehetőséget.
'''A táplálék''' a megfelelő székletmennyiség biztosítására '''elég rostot tartalmazzon'''. A nagymértékben emészthetetlen és fel nem szívódó növényi rostok a széklet tömegét növelik. Ugyanakkor a rost egyes alkotórészei vizet kötnek meg, ami a székletet lágyítja és továbbjutását segíti. Javasolt a gyümölcsök és zöldségek fogyasztása. Különösen javasolt a nyers korpa (2-3 teáskanálnyi naponta) rendszeres fogyasztása.
Egyedül csak a széklettömeget növelő szerek (korpa, psyllium, kalcium polycarbophil stb.) olyan hashajtók, amelyek hosszú időn át történő adása elfogadható. Ez a terápia természetes hatáson alapul és nincs hozzászokás. A paraffinolaj mellékhatása, hogy megköti a zsírban oldódó vitaminokat, ami ellenjavalja hosszútávú alkalmazását. Az ún. ozmotikus laxatívumok (glicerin, szorbitol, laktulóz stb.) hosszantaró alkalmazása elektrolitzavart okoz, míg az ún. stimuláló laxatívumok (senna származékok, phenolphtalein stb.) tartós alkalmazása a vastagbél beidegzésének károsodásához vezet.
A mozgásszegény életmód esetében a fizikai mozgás által biztosított járulékos stimulusok hiányoznak, és ez vezet a székrekedéshez. Ezért (is) javasolt a rendszeres, kíméletes fizikai aktivitás.