Angina pectoris és szívinfarctus

origo.hu  2007.04.28. 17:41

Kialakulása, okai

Az angina pectorisban fellépő kínzó szívtájéki fájdalom leggyakrabban a szegycsont középső vagy alsó részén jelentkezik, azonban kisugározhat a mellkas mindkét, főként bal felébe, a felkarokba, sőt könyökbe, csuklóba és kézujjakba is. Előfordul, hogy a fájdalom a nyakban, állban vagy a bal lapockában érződik. A markoló, szorító fájdalom olyan érzetet kelt, mintha nehéz súly telepedne a mellkasra, vagy valaki fojtogatná nyakunkat. Az anginás roham hirtelen kezdődik, és többnyire nem tart tovább 15-20 percnél. Ennél hosszabb ideig tartó mellkasi fájdalom szívinfarktus gyanúját kelti. Anginás roham többnyire fizikai terhelés hatására lép fel. Ezen túlmenően hideg levegő, túlzásba vitt étkezés, pszichés izgalom is kiválthatja az első tüneteket. Nyugalomban, éjszaka ritkán, csak súlyos esetekben lép fel. Nehézlégzés, szorongás, halálfélelem, gyengeség, verejtékezés, szívdobogásérzés, hányinger, hányás társulhatnak tünetként. A mellkasi fájdalom olykor el is marad.

A köznapi nyelven gyakran szívrohamként emlegetett szívinfarktus jellegzetes heveny tünete a hirtelen kezdődő igen erős, szorító fájdalom. Az anginás rohamra emlékeztető mellkasi fájdalmat gyakran verejtékezés és halálfélelem kísér. Előfordul, hogy a fájdalom a gyomortájékon jelentkezik, hasi megbetegedést sejtetve. A roham jellegzetes előjelei, legtöbbször már akár hetekkel korábban a kisebb mellkasi nyomásérzések, a rossz közérzet, valamint a fáradékonyság lehetnek. Szövődményként hirtelen halál, szívritmuszavarok, kardiogén sokk, agy- és végtagembólia, a szívizomfal megrepedése léphet fel.

A két kórkép okozta mellkasi fájdalom között a legalapvetőbb különbség az, hogy infarktusban a fájdalom tartósabb és a nyelv alá helyezett nitroglicerin-tabletta (vagy spray) hatására sem szűnik meg.

Mellkasi fájdalmat a koszorúér-betegségeken kívül számos egyéb betegség, pl. idegi eredetű betegség, a gerinc nyaki szakaszának elmeszesedése, bordaközi idegfájdalom, rekeszsérv, epekő, mellhártyagyulladás is okozhat. Ezért szíveredetének megállapítása, kizárása mindig szakorvos feladata. A jellegzetes tünetek valószínűsítik a tünetegyüttest. Ezek hiányában a szívizom izotópos vizsgálata, EKG-, szívultrahang-vizsgálat, koszorúérfestés segítségével támasztható alá a diagnózis.

A szívinfarktuson átesett személy sorsát legtöbbször az dönti el, hogy az első tüneteket miként értékelte maga a beteg, valamint környezete, vagyis milyen gyorsan kerül szakszerű kórházi kezelésbe. A tünetek fellépése esetén azonnal segítséget kell kérni, mentőt kell hívni. A segítség megérkezéséig az érintett személy környezetében nyugalmat kell biztosítani, friss levegőről gondoskodni kell, a szoros ruházatot el kell távolítani. Amennyiben kézközelben van, nyelv alatti nitroglicerint kell adni. A legfontosabb, hogy a beteg minél hamarabb kórházba kerüljön, annak érdekében, hogy az elzáródott érszakasz szakszerű terápia hatására minél hamarabb újból megnyíljon. Súlyos, a hirtelen keringés- és légzésmegálláshoz vezető szívroham esetén azonnal meg kell kezdeni az újraélesztést. Az újraélesztés csak a klinikai halál beállta utáni 3-4 percen belül lehetséges. Ezt követően a keringésleállás visszafordíthatatlan agyi károsodást okoz. A sikeres újraélesztés jele, ha a pupillák fényre újra összeszűkülnek, a légzés visszatér, és a beteg sápadt bőrszíne élénkebb lesz. A diagnózis EKG- és laboratóriumi vizsgálatokkal támasztható alá. 

Tünetei, felismerése

Az angina pectorisban fellépő kínzó szívtájéki fájdalom leggyakrabban a szegycsont középső vagy alsó részén jelentkezik, azonban kisugározhat a mellkas mindkét, főként bal felébe, a felkarokba, sőt könyökbe, csuklóba és kézujjakba is. Előfordul, hogy a fájdalom a nyakban, állban vagy a bal lapockában érződik. A markoló, szorító fájdalom olyan érzetet kelt, mintha nehéz súly telepedne a mellkasra, vagy valaki fojtogatná nyakunkat. Az anginás roham hirtelen kezdődik, és többnyire nem tart tovább 15-20 percnél. Ennél hosszabb ideig tartó mellkasi fájdalom szívinfarktus gyanúját kelti. Anginás roham többnyire fizikai terhelés hatására lép fel. Ezen túlmenően hideg levegő, túlzásba vitt étkezés, pszichés izgalom is kiválthatja az első tüneteket. Nyugalomban, éjszaka ritkán, csak súlyos esetekben lép fel. Nehézlégzés, szorongás, halálfélelem, gyengeség, verejtékezés, szívdobogásérzés, hányinger, hányás társulhatnak tünetként. A mellkasi fájdalom olykor el is marad.

A köznapi nyelven gyakran szívrohamként emlegetett szívinfarktus jellegzetes heveny tünete a hirtelen kezdődő igen erős, szorító fájdalom. Az anginás rohamra emlékeztető mellkasi fájdalmat gyakran verejtékezés és halálfélelem kísér. Előfordul, hogy a fájdalom a gyomortájékon jelentkezik, hasi megbetegedést sejtetve. A roham jellegzetes előjelei, legtöbbször már akár hetekkel korábban a kisebb mellkasi nyomásérzések, a rossz közérzet, valamint a fáradékonyság lehetnek. Szövődményként hirtelen halál, szívritmuszavarok, kardiogén sokk, agy- és végtagembólia, a szívizomfal megrepedése léphet fel.

A két kórkép okozta mellkasi fájdalom között a legalapvetőbb különbség az, hogy infarktusban a fájdalom tartósabb és a nyelv alá helyezett nitroglicerin-tabletta (vagy spray) hatására sem szűnik meg.

Mellkasi fájdalmat a koszorúér-betegségeken kívül számos egyéb betegség, pl. idegi eredetű betegség, a gerinc nyaki szakaszának elmeszesedése, bordaközi idegfájdalom, rekeszsérv, epekő, mellhártyagyulladás is okozhat. Ezért szíveredetének megállapítása, kizárása mindig szakorvos feladata. A jellegzetes tünetek valószínűsítik a tünetegyüttest. Ezek hiányában a szívizom izotópos vizsgálata, EKG-, szívultrahang-vizsgálat, koszorúérfestés segítségével támasztható alá a diagnózis.

A szívinfarctuson átesett személy sorsát legtöbbször az dönti el, hogy az első tüneteket miként értékelte maga a beteg, valamint környezete, vagyis milyen gyorsan kerül szakszerű kórházi kezelésbe. A tünetek fellépése esetén azonnal segítséget kell kérni, mentőt kell hívni. A segítség megérkezéséig az érintett személy környezetében nyugalmat kell biztosítani, friss levegőről gondoskodni kell, a szoros ruházatot el kell távolítani. Amennyiben kézközelben van, nyelv alatti nitroglicerint kell adni. A legfontosabb, hogy a beteg minél hamarabb kórházba kerüljön, annak érdekében, hogy az elzáródott érszakasz szakszerű terápia hatására minél hamarabb újból megnyíljon. Súlyos, a hirtelen keringés- és légzésmegálláshoz vezető szívroham esetén azonnal meg kell kezdeni az újraélesztést. Az újraélesztés csak a klinikai halál beállta utáni 3-4 percen belül lehetséges. Ezt követően a keringésleállás visszafordíthatatlan agyi károsodást okoz. A sikeres újraélesztés jele, ha a pupillák fényre újra összeszűkülnek, a légzés visszatér, és a beteg sápadt bőrszíne élénkebb lesz. A diagnózis EKG- és laboratóriumi vizsgálatokkal támasztható alá. 

Kezelése, rehabilitáció

A kiváltó ok megszűnésével többnyire az anginás fájdalom is hamar elmúlik. Szükség esetén rövid hatású, nyelv alatti tabletta vagy spray formájú nitroglicerinnel azonnal megszüntethetők a tünetek. A kezelés során használatos gyógyszerek (pl. nitrátok, béta-blokkolók, kalciumcsatorna-blokkolók) vagy a szív munkáját csökkentik, vagy a koszorúerekben fokozzák a véráramlást.

A szívinfarktusos beteg kezelése kórházi, ún. koronáriaőrzőben történik, 24-órás szívműködés-monitorozás mellett. Itt biztosítják ugyancsak a gyógyuláshoz szükséges nyugalmat, a megfelelő oxigénszükségletet orrszondán keresztül, a gyógyszereket vénásan. A keringés helyreállítása a kezdeti tüneteket követő legkésőbb az első 4-6 órában a legeredményesebb. A szívütések számának csökkenése esetén ideiglenes, olykor végleges szívritmus-szabályozó készülék, ún. pacemaker alkalmazására is sor kerülhet. A kórházi kezelés célja, hogy az elzáródott koszorúereket újra megnyissák, megakadályozzák a (további) szívizom elhalását. Ehhez vérrögoldó kezelést vagy katéteres érmegnyitást alkalmaznak. Ezek hatástalansága esetén koronária bypass-műtét elvégzése válhat indokolttá.

Rehabilitáció

A teljes felépülés érdekében a szívinfarktuson átesett személyt már a kórházi kezelés ideje alatt, ágyban fekvés helyett, fokozatosan vissza kell szoktatni a fizikai aktivitáshoz. A mozgásrehabilitáció mellett kiemelt jelentőségű lelki támasz nyújtása is. A tünetek súlyosságától és a szövődmények jellegétől függően a betegek már akár egy hét elteltével elhagyhatják a kórházat. Ezt megelőzően azonban a szakorvos felméri a beteg további szív- és érrendszeri kockázatát, és felhívja figyelmét betegségének rizikótényezőire. Ezek szigorú kerülésével megakadályozható, hogy a betegség "kiújuljon". A kórházban elkezdett rehabilitációt, ezt követően is folytatni kell (járóbetegként vagy szanatóriumban). Rendszeres ellenőrző vizsgálatok mellett, csökkentheti az újabb roham kockázatát. 

Megelőzése

Az angina pectoris és a szívinfarctus kezelése helyett a megelőzésre kell hangsúlyt fektetni. Mivel a koszorúér-betegségek kialakulásának veszélyét a magas vérnyomás betegség, a magas vérzsírszint, a dohányzás, a cukorbetegség, a túlsúly, a mozgásszegény életmód, az előrehaladott életkor, a stressz és az öröklött hajlam növeli, a megelőzés az egyén által megváltoztatható tényezők, vagyis a magas vérzsírszint és vérnyomás, a dohányzás, a túlsúly, a mozgásszegény és stresszes életmód kiküszöbölésében rejlik.

A magas vérzsírszint részben a vér koleszterintartalmából, részben egyéb zsírokból, ún. trigliceridekből tevődik össze. A koleszterin a vérben főleg két fehérjéhez kötődve szállítódik. Az egyik az LDL, a másik a HDL, vagyis a High Density Lipoprotein (nagy sűrűségű koleszterin). Az LDL az érfalhoz kötődik, és elősegíti a plakk-képződést, a szűkület kialakulását. A HDL koleszterin ellenben eltávolítja a vérből a koleszterint, ezzel akadályozza az érelmeszesedés folyamatát. A zsírok kétféle módon jutnak a vérbe. Részben táplálkozással, részben a szervezet belső anyagcseréje révén. A magas vérzsírszint ritkán öröklődhet is, ilyenkor az érelmeszesedés okozta betegségek már fiatal korban kialakulhatnak. A koleszterinszint-csökkentés első lépésben legtöbbször a diéta, melynek lényege a telített zsírok fogyasztásának csökkentése, valamint a növényi eredetű és telítetlen zsírok (pl. hal, szárnyashús, növényi olaj, margarin, olajos magvak, zöldségek) bevitelének növelése.

A magas vérnyomás e két kórkép ugyancsak jelentős kockázati tényezője. Az erekben uralkodó magas nyomás hatására az erek sérülnek, ami elősegíti a koleszterin lerakódását, érelmeszesedés kialakulását. A magas vérnyomás hosszú távú, legtöbbször az élet végéig tartó kezelést és gondozást igényel, beállítása a kezelőorvos és a beteg együttműködését igényli. A legalkalmasabb gyógyszer vagy gyógyszerkombináció kiválasztása mindig a beteg reakciójától függ, és hosszabb időt vehet igénybe. A hatékony orvos-beteg együttműködését nagyban segíti a vérnyomás rendszeres önellenőrzése és feljegyzése. A gyógyszeres kezelés mellett ugyancsak fontos a nem gyógyszeres kezelés, azaz az életmódbeli tényezők hangsúlyozása is, a dohányzás abbahagyása, túlsúly esetén a testsúly csökkentése, a rendszeres fizikai aktivitás és a konyhasó bevitelének mérséklése.

Az érelmeszesedés, ezáltal az anginás roham, valamint a szívinfarktus kockázatát az aktív és a passzív dohányzás egyaránt fokozza. A dohányárukban lévő számtalan alkotóelem közül elsősorban a nikotin és a szénmonoxid károsítják a verőerek belső falát, így elősegítik a plakk-képződést. Érdemes lemondani e káros szenvedélyről. Ha nem önmagunk, legalább környezetünk egészsége érdekében.

A betegség szempontjából a cukorbetegek ugyancsak nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Ereik fala ugyanis sérülékenyebb, ez pedig kedvez a koleszterin lerakódásának és a plakkok kialakulásának.

Mivel az elhízottak között több a magas vérnyomású, és vérkoleszterin-szintű személy, valamint esetükben a cukorbetegség is gyakoribb, a túlsúly ugyancsak rizikótényezője a koszorúér-betegségeknek. Rendszeres testmozgással, a zsírfogyasztás és a kalória-bevitel mérséklésével a testsúlyfelesleg is csökkenthető. A testmozgás ráadásul növeli a HDL- és csökkenti az LDL-koleszterin szintjét, tágítja a vérereket, csökkenti a vérnyomást, könnyíti a testsúlyfelesleg leadását is.

A feszültség, stressz hatására egyes hormonok szintje megemelkedik a vérben, ezek növelik a pulzusszámot és a vérnyomást, a magas vérnyomás pedig növeli az érelmeszesedés kockázatát. Meg kell tanulni tudatosan megszervezni és fontossági sorrendbe állítani a mindennapi feladatokat és időnként nemet mondani bizonyos stresszel járó kihívásokra.

Az érbetegség kiváltásában szereplő veszélyeztető tényezők és maga a korai életkorban jelentkező érelmeszesedés is halmozódhat a családon belül. "Öröklődhetnek" egy családon belül a káros étkezési és egyéb életmódbeli szokások is, pl. az egészségtelen táplálkozás, a dohányzás, a mozgásszegény életmód vagy a feszült, túlhajszolt munkatempó. Az örökletes tényezők gyanúja esetén fontos valamennyi családtag megelőző jellegű kivizsgálása és megfelelő kezelése.

Dr. Czuriga István: Koszorúér-betegségek című Springmed-kiadványa alapján