A The American Journal of Clinical Nutrition cikke szerint napjainkban az idősebb felnőttek vakságának kialakulásáért elsősorban ez a kór tehető felelőssé. A tanulmány szerzői arról számoltak be, hogy a szénhidrátokban gazdag táplálkozás összefüggésbe hozható a súlyos szemprobléma kialakulásával. A glikémiás index az a mutató, aminek alapján mérik a szakemberek, hogy egy adott élelmiszer milyen mértékben emelheti meg a vércukorszintet. Azt mutatja meg, hogy a szénhidrát milyen gyorsan bomlik le (metabolizálódik) a szervezetben – minél hamarabb alakul át cukorrá, annál magasabb a jelző szám.
 
Az egyszerű szénhidrátot – mint amilyen például az édességekben, a sajtos pizzában, fehér kenyérben vagy egyéb cukorral, sziruppal édesített élelmiszerekben van – gyorsan lebontják a sejtek, viszont a barnarizsben, árpában, zöldfélékben található összetett szénhidrátot csak lassan.
 
A magas glikémiás indexű élelmiszerek fogyasztása felel a cukorbetegség, a keringés kórjai és bizonyos tumorok kialakulásáért, vélik az amerikai táplálkozási szaklap cikkének szerzői. A kutatók több mint 4 ezer 55-80 közötti személyt vontak be a szem egészségét figyelő hosszú távú vizsgálatukba. Minden résztvevőnek - legalább az egyik szemének - viszonylag éles volt a látása és a szemlencse elég tiszta volt ahhoz, hogy a fotózás révén jól lehetett diagnosztizálni, fennáll-e a makula degeneráció. A makula az ideghártya sárgás területe a szem hátsó pólusán, szemben a pupillával. Átmérője 5 milliméter. Éppúgy, mint az ideghártya többi része, amely a szem belső felszínének nagy részét kibéleli, ez is számtalan fényérzékelő sejtet tartalmaz.
 
Ha egy bizonyos tárgyra nézünk, annak képe a makulára esik. Az ideghártya többi részével ellentétben ezt a képet élesen látjuk, mert a makulában a fotóreceptorok különösen sűrűn helyezkednek el. Legélesebben pontosan a makula közepén, a foveolában látunk.
 
A tudósok összesen nyolcezer szemet vizsgáltak meg, a betegség súlyosságát 1-5 közötti skálán jelölték. A vizsgálat részt vevők közül senki sem volt diabéteszes.
 
Az élelmiszerfogyasztási szokásokat pontosan jelölték a kérdőíveken. Az életkor, a nem, a képzettségi szint, testtömegindex, alkoholfogyasztási szokások figyelembevételével - a négy éven át tartó nyomon követő vizsgálat végén - úgy találták, hogy minél magasabb a bevitt táplálék glikémiás indexe (függetlenül az elfogyasztott szénhidrát mennyiségétől), annál nagyobb valószínűséggel alakult ki az egyénnél a makula degeneráció. A táblázat felső ötödébe eső személyeknél 40 százalékkal volt nagyobb a kockázat, mint az alsó egyötödben.

A cukor valójában üzemanyag a sejtek számára, szögezi le Allen Taylor, a Tufts University laboratóriumának vezetője, ám ha túl nagy mennyiségben jut a szervezetbe, romboló hatású. Azt is hozzátette, hogy laboratóriumi és állatkísérletek alapján tudni, a szénhidrát károsítja a sejtek fehérjéit, és befolyásolja, módosítja működésüket, ami a sejtre nézve akár mérgező hatású is lehet.
 
A pontos mechanizmust egyelőre nem ismerik ugyan a tudósok, a tanulmány szerzői úgy vélik, a magas glukóz-koncentráció veszélyt jelent a retinára és a szem hajszálereire nézve – olyannyira, hogy a magas glikémiás indexű táplálkozás gyulladást idéz elő és növeli a stressz valószínűségét.
 
A fenti megállapítások ellenére a kutatók kitartanak amellett, hogy az idősebb életkor, az alacsonyabb iskolázottsági szint, a dohányzás mégis jóval fontosabb kockázati tényező lehet e betegség kialakulása szempontjából, mint a táplálkozás. Azt is hozzáteszik, nincs feltétlenül ok-okozati összefüggés, további hosszú távú vizsgálatokra volna szükség a mechanizmus pontos megértésére. Dr. Taylor a szénhidrátot elhagyó diétát pedig nem tartja egyértelműen követendő példának. De a mértékletességet és a cukor kerülését változatlanul megfontolandónak tartja. Napjainkban ugyanis jóval több egyszerű cukrot fogyasztanak az emberek, mint a múltban, holott a szervezet számára minden szempontból egészségesebb volna, ha visszatérnénk a zöldfélékhez.