Székrekedés alatt a nehéz vagy ritka székletürítést, valamint a kiürítés elégtelenségének érzését értjük. A tünetek objektív megítélése nem könnyű, a betegek saját tüneteikről alkotott szubjektív véleményének nagy szórása miatt.
Ezért megegyezés szerint kórosnak minősül, ha:
 

• a heti székletszám 2 alatti, ha
• napi széklettömeg kevesebb, mint 25 g, ha
• a "csak erőltetéssel üríthető" székletek aránya 25%.

A székrekedés okainak csoportosítása:

1. Organikus eredetű székrekedés
 

• mechanikus bélelzáródás
• acut hasi megbetegedések (hashártyagyulladás, diverticulitis)
• paralytikus ileus (bénulásos bélelzáródás), amely számos hasi betegség és egyéb traumás sérülés (fejsérülés, gerinctörés) szövődménye lehet
• általános anaesthesia következménye
• gyógyszerek mellékhatása
• rendszerbetegségek (fertőzések, pajzsmirigy alulműködése, veseelégtelenség stb.)
• egyes neurológiai betegségek (Parkinson kór, agyérthrombózis, daganat, gerincvelősérülés).

2. Funkcionális eredetű székrekedés
Funkcionális székrekedésről tartósan (legalább 3 hónapja) fennálló nehezített, ritka vagy elégtelen székürítés esetén beszélünk, ha annak hátterében organikus eredet kizárható. Tanulmányok igazolták a funkcionális székrekedés eseteiben a gyomor lassult ürülését és a vékonybéltranzit lassulását. Ezen kívül kiválthatja a vastagbél diszfunkciója is, amely lehet a colon inertia (inaktív vastagbél) vagy a megnyúlt vastagbéltarnzit. Következményesen megnyúlik a vízvisszaszívás ideje is, ezáltal nehezebben üríthető szárazabb béltartalom kerül a végbélbe.

3. Székrekedéshez vezető egyéb oki tényezők
 

• rostszegény étkezés
• alacsony folyadékbevitel
• csökkent fizikai aktivitás, mozgásszegény életmód
• székelési inger elnyomása
• hosszú távú utazások
• hashajtók hosszantartó szedése (pszichogén székrekedés), amikor egyesek a széklet megjelenése ill. konzisztenciája miatt aggódnak.

Ennek következtében egy képzelt betegség felesleges kezelése valódi betegségek válthat ki. A napi székürítés elmaradása ördögi körhöz vezet: a depresszió a székletürítés gyakoriságát csökkenti, míg a székelési elégtelenségtől a depresszió fokozódik. Fiatal lányok körében manapság gyakori jelenség a testsúly csökkentése érdekében rendszeresen fogyasztott hashajtó, amely szintén a normális, spontán bélműködés ellen hat.

Kezelés
A beteg székelési szokásaival kapcsolatos tanácsadás és megnyugtatás előtt az orvosnak ki kell zárnia az szervi betegségeket, amelynek következménye a székrekedés. Fel kell világosítani a beteget arról, hogy a napi székürítés nem alapvető fontosságú. A bélnek lehetőséget kell adni a spontán működésre, a hashajtók vagy beöntések 3 napnál gyakoribb alkalmazása a bélműködésnek nem adják meg ezt a lehetőséget.

'''A táplálék''' a megfelelő székletmennyiség biztosítására '''elég rostot tartalmazzon'''. A nagymértékben emészthetetlen és fel nem szívódó növényi rostok a széklet tömegét növelik. Ugyanakkor a rost egyes alkotórészei vizet kötnek meg, ami a székletet lágyítja és továbbjutását segíti. Javasolt a gyümölcsök és zöldségek fogyasztása. Különösen javasolt a nyers korpa (2-3 teáskanálnyi naponta) rendszeres fogyasztása.

Egyedül csak a széklettömeget növelő szerek (korpa, psyllium, kalcium polycarbophil stb.) olyan hashajtók, amelyek hosszú időn át történő adása elfogadható. Ez a terápia természetes hatáson alapul és nincs hozzászokás. A paraffinolaj mellékhatása, hogy megköti a zsírban oldódó vitaminokat, ami ellenjavalja hosszútávú alkalmazását. Az ún. ozmotikus laxatívumok (glicerin, szorbitol, laktulóz stb.) hosszantaró alkalmazása elektrolitzavart okoz, míg az ún. stimuláló laxatívumok (senna származékok, phenolphtalein stb.) tartós alkalmazása a vastagbél beidegzésének károsodásához vezet.
A mozgásszegény életmód esetében a fizikai mozgás által biztosított járulékos stimulusok hiányoznak, és ez vezet a székrekedéshez. Ezért (is) javasolt a rendszeres, kíméletes fizikai aktivitás.