Az okozó vírus a humán parvovírus B19. Leggyakrabban 4-12 éves gyermekeknél fordulelő és cseppfertőzéssel terjed. Szintén terjedhet a fertőzött anyáról a magzatra (33%).

A P antigén-negatív vörösvérsejtű emberek rezisztensek a fertőzésre.

Az előfordulása nagyon gyakori. A felnőttek 50% átesett rajta. Leggyakrabban mint téli,vagy tavaszi járvány formájában terjed.

A fiúk éslányok aránya egyforma.

Tünetek:
Abetegség leggyakoribb lefolyása tünetmentes. A lappangási idő 4-14 nap. A betegséget kísérheti láz, de a gyermek lehet láz nélkül is.

A bőrpír először az arcon jelentkezik, szájkörüli sápadtsággal. Ezt néhány nap múlva (1-4) a törzsön megjelennek a bőrkiütések, amely általában 5-9 napig tart.

A kiütések enyhén viszkethetnek, és főleg a lányoknál, izületi gyulladás léphet fel az egész testben, de főleg a kéz, csukló és a térdek a legfájdalmasabbak. Az izületek a felnőttek 80%-ánál érintettek. A gyermekeknél az izületi problémák ritkábbak. Az izületi tünetek 3 hét múlva élmúlnak, de eltarthat hónapokig is.

A betegség szintén járhat fejfájással, torokgyulladással, náthával, izomfájdalommal és emésztőrendszer rrendellenességekkel.

Ha a betegséget a magzat kapja meg az anyától, amire 33% esély van, akkor a leggyakrabban a csontvelő károsodik. A vörösvérsejtek élettartama lerövidül és súlyos anémia keletkezhet. A terhes nőket akik új kiütéssel vagy izületi fájdalommal jelentkeznek tesztelni kell a parvovírus B19-re. A vetélésre a legnagyobb az esély az első trimeszterben (9%). Egy tanulmányban ahol a B19 fertőzött terhes nőket figyelték, a nők 84%-a, aki eljutott a terhesség végéig, egészséges gyermeket hozott a világra. Nincsenek ismert hosszútávú fejlődési problémák a túlélő gyermekeknél.

Hogyan tovább?
A vírus még a tünetmentes stádiumban terjed. A tüneteket mutató gyermek már nem fertőző, és mehet iskolába, vagy óvodába.

Gyógyítás:
Általában gyógyításra nincs szükség és csak a tüneteket kell kezelni (lázcsillapítás, gyulladás csökkentők, stb...).

Az ellenálló anémiáknál, főleg az AIDS-ben szenvedő betegeknél, az IVIG (intravénás immún globulin) sikeresen volt használva.

Az immunoszuppresszív terápia megálítása segíthet a krónikus fertőzés megállításában.

Aplasztikus krízisben, vértranszfúzióra lehet szükség.