A túlsúly és az elhízás pillanatnyilag világméretű egészségügyi probléma; járványszerű terjedésével a fertőző betegségeket megelőzve a világ lakosságának egészségi állapotát befolyásoló fő tényezővé válik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a túlsúly és az elhízás a második legjelentősebb megelőzhető rizikófaktor a dohányzás után. Közel háromszáz millió felnőtt embert érint a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt. Magyarországon sem rózsás a helyzet: itthon az átlagos energiabevitel férfiaknál 3250, nőknél 2400 kilokalória (kcal), ami legalább 500 kalóriával több a szükségletnél. A zsírbevitel az összes energiabevitel 42 százalékát jelenti, holott 30 százalék lenne az elfogadott. Így nem csoda, hogy a túlsúly és az elhízás népbetegséggé vált, a felnőtt lakosság 60 százaléka ugyanis túlsúlyos, illetve elhízott, s az arány folyamatosan romlik. Az elhízás "velejárói" közül a magas vérnyomás, az anyagcserebetegségek, érelmeszesedés, szív- és érrendzseri betegségek, az agyvérzés és a szívinfarktus a leggyakrabban előforduló betegségek. "Magyarországon óránként hét ember hal meg elhízással összefüggő betegségben, a betegség által okozott társadalmi többletkiadás pedig évi harminc milliárd forintot meghaladó összegre rúg" - állítja Halmy László, a Magyar Elhízástudományi Társaság elnöke. Nem ártana végre tenni valamit. Persze, csak ésszerűen.

„Az újabb és újabb fogyókúraőrületek rengeteg bajt okozhatnak, sőt tragikus végkimenetelűek is lehetnek. Nem ajánlom, hogy bárki komoly fogyókúrába kezdjen szakember segítsége nélkül" - mondta el a hvg.hu megkeresésére Balaicza Erika belgyógyász, aki szerint azonban tévedés lenne azt állítani, hogy minden diéta veszélyes. Csak be kell tartani a szabályokat: másként étkezni és többet mozogni. A napi energiabevitelt legalább 400-500 kcal-val csökkenteni kell az előző mennyiséghez képest, s az sem mindegy, mikor, milyen körülmények között és főleg milyen táplálékot veszünk magunkhoz.

A szakember szerint a helytelen, átgondolatlan diétáknak, túlzásba vitt koplalásnak ugyanis ára van. Könnyen kialakulhat például a jojó-effektus: amint abbahagyjuk a kúrát, visszajönnek a kilók, olykor még több is. S az igénybevett szervezet anyagcseréje olyannyira lelassul, hogy hiába eszik az illető keveset, nem fog fogyni. A legtöbb elszánt ember a zsírbevitelt szorítja le minimálisra, de ezáltal olyan tápanyagokhoz nem jut hozzá a szervezet, ami az epe meghajtásához szükséges, s innen egyenes út vezet az epekő és vele az epehajtók  megjelenéséhez. Ugyancsak óriási probléma az egyoldalú táplálkozás következtében fellépő vitamin-, illetve ásványianyag-hiány. Ennek következtében kihullik a haj, töredezetté válnak a körmök, s a legkülönfélébb fertőzésekre válnak érzékennyé az önsanyargatók. Nem ritka a fáradékonyság, aluszékonyság sem, ami igencsak csökkenti a teljesítőképességet.

Rutinus fogyókúrázóknak bizonyára azzal sem mondunk újat, hogy sokszor jól kiéheztetik magukat, aztán amikor már nem bírják tovább, mindenfélét összeesznek. A belgyógyász szerint a zűrzavaros táplálkozás sem marad büntetlenül: ebből adódhatnak az emésztési zavarok legkellemetlenebb és veszélyes tünetei: székrekedés és hasmenés váltakozva. A diétázók zömének az sem idegen, hogy a bélfalat brutálisan irritáló különféle hashajtókat, illetve vízhajtókat szedjenek. Ennek is rengeteg negatív hatása lehet: kiürül a szervezetből a kálium és a kálcium, ami felgyorsítja a csontritkulás kialakulását, de izomgyengeséget, izomgörcsöket is eredményezhet. "Nem egy olyan betegem vot, akit krónikus hashajtós béllel kezeltünk; a legyengült bélfal tünete ez" - mondja Balaicza doktornő. S akkor még nem beszéltünk az epepanaszokról. Sokan nincsenek azzal tisztában, hogy egy fogyókúrát nem lehet hipp-hopp abbahagyni: itt is kell átmenet, mert a hirtelen váltás hasnyálmirigygyulladást okozhat. Sokan a hányatástól sem riadnak vissza – nem kell ehhez bulimiásnak lenni –; ebben az esetben nem ritka a krónikus nyelőcsőgyulladás.

Van megoldás