A magasvérnyomás-betegség (hypertonia)
Dr.Kováts Lászó Zala Megyei Kórház 2007.04.29. 08:53
A magas vérnyomás - orvosi nevén hypertensio vagy hypertonia - alattomosan kialakuló betegség, amely évekig tünet- és panaszmentesen zajlik. A tartósan fennálló, kezeletlen magas vérnyomás azonban fokozatosan tönkreteheti a vérereket, súlyos szív- és agyi keringési zavarokat, veseelégtelenséget okozhat. Ezek a szövõdmények gyakran halálos kimenetelûek, ezért kapta a betegség a "néma gyilkos" nevet. A magas vérnyomás az eddig megismert leggyakoribb betegség az egész világon. Magyarország lakossága különösen veszélyeztetett, hiszen a felnõttek 20-25%-a, a 60 éven túliak több mint fele magasvérnyomás-betegségben szenved.
Mi a vérnyomás?
A vérnyomás az az erõ, amivel a vér nyomja az erek falát. Szívünk percenként kb. 72-szer húzódik össze, és egy összehúzódáskor kb. 80 ml vért présel az erekbe, amelyek behálózzák egész testünket. A vérkeringést a bal kamra összehúzódása során a rugalmas érrendszerben létrehozott folyadéknyomás tartja fenn. A vérnyomás két értékkel jellemezhetõ. A magasabb, vagyis a szisztolés értéket a szív összehúzódásakor mérhetjük. Összehúzódás után a szív egy pillanatra megpihen, elernyed, eközben telõdik vérrel. A vérnyomás alsó, vagyis diasztolés értékét a szív elernyedésekor mérhetjük. A vérnyomás értékét a szív összehúzódásának erején kívül egyéb tényezõk is meghatározzák, úgym int a kis verõerek feszültségi állapota (nyugalmi tónusa), az érrendszer egészének a rugalmassága, a keringõ vér összmennyisége. A vérnyomás egészséges emberekben sem állandó. Pihenéskor, alváskor alacsonyabb, fizikai vagy lelki terheléskor magasabb. A vérnyomás jellemzõen napszaki ingadozást is mutat. Reggel 6 és 10 óra között mérjük a legmagasabb értéket, majd ezt követõen fokozatosan csökken hajnalig.
Mennyi az ideális érték?
A Magyar Hypertonia Társaság 2005. évi ajánlásában meghatározta a vérnyomás normál és kóros értékeit.
Mi okozza a magas vérnyomást?
A betegek 80-90 %-ánál a betegség pontos oka nem ismeretes, ilyenkor elsõdleges hipertóniáról beszélünk. Számos tényezõ felelõssé tehetõ az elsõdleges hipertónia kialakulásában, nevezetesen a fokozott szimpatikus idegrendszeri túlsúly, a vese által termelt bizonyos „vérnyomásemelõ” hormonok fokozott képzõdése, a megnövekedett sóbevitel, a csökkent sóürítés. Bizonyos esetekben a betegség hátterében genetikai tényezõk is állnak. A betegek kisebb hányadánál a magas vérnyomásértékek tünetiek, részletes vizsgálatokkal a háttérben megbúvó vesebetegségek, hormonális eltérések, speciális helyen lévõ érrendellenességek felderíthetõek. Ekkor másodlagos (szekunder) hipertónia betegséget állapítunk meg, és az alapbetegség kezelésével a vérnyomásértékek normalizálódhatnak.
A hipertónia kialakulásában szerepet játszó tényezõk
Milyen szövõdményeket okozhat a hipertónia?
A betegség igen sok esetben a szövõdmények felléptéig nem okoz különösebb panaszokat. Nem specifikus, figyelemfelkeltő tünet lehet a fejfájás, fáradékonyság, szédülés, feszült alaphangulat.Az erek falára nehezedõ fokozott nyomás fokozza az érelmeszesedés (arterioszklerózis) kialakulását .Különösen megnõ az érelmeszesedés kockázata és mértéke cukorbetegség, magas vérzsírszintek, kóros elhízás és dohányzás jelenlétében. A generalizált, azaz a szervezetünk minden verõerére kiterjedõ érelmeszesedés következtében vesemûködési zavarok, veseelégtelenség, agyi erekben vérzés, illetve elzáródást követõen agyállomány elhalás, bénulások következhetnek be. A hipertónia a szem apró ereit tönkretéve látásromlást, vakságot okozhat. Mivel a szívünknek tartósan fokozott nyomással szemben kell dolgoznia, így szívmegnagyobbodás, szívizom állományának vérellátási zavara, szívinfarktus, szívelégtelenség léphet fel. A magas vérnyomás tehát a szív-és érrendszeri betegségek egyik fontos, de kezeléssel befolyásolható rizikófaktora.
Hogyan mérjünk helyesen vérnyomást?
Tanulmányok bizonyítják, hogy a magas vérnyomásban szenvedõk könnyebben lehetnek úrrá betegségükön, ha maguk is rendszeresen ellenõrzik vérnyomásukat, s errõl vérnyomásnaplót vezetnek. Az otthoni vérnyomásmérés kitûnõ lehetõséget kínál a terápia ellenõrzésére. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ezeket a méréseket "szakszerűen" végezzük a kapott eredmények pontossága érdekében.
1. Vásároljunk megfelelõ készüléket!
A vérnyomás mérésére háromféle mûszert ismerünk: az ujjunkon, a csuklónkon vagy a felkarunkon mérõ készülékeket. A vérnyomásmérõk közül a legelõnyösebb és a legpontosabb a hagyományos higanyos vérnyomásmérõ. Sokkal kényelmesebbek a félautomata vagy az automata készülékek, azonban ezek nem jól használhatóak szívritmuszavarokban, illetve elõrehaladott arterioszklerózisban, amikor nagyon merevek az artériák. A csuklón mérõ készülékek vásárlása elõtt is fontos összehasonlító méréseket végeztetni. Mielõtt valamelyik mellett döntenénk, ajánlatos kikérnünk kezelõorvosunk véleményét.
2. Figyeljünk a mandzsetta méretére!
Aki felkarmérõt alkalmaz, figyeljen arra, hogy a készülékhez tartozó mandzsetta elég széles legyen. Általános szabály, hogy minél nagyobb a felkar kerülete, annál szélesebbnek kell lennie, mert ha nagyon keskeny, akkor magasabbak, ha túlságosan széles, alacsonyabbak lesznek a mért értékek. A készülékeken "széria felszerelésként" alkalmazott mandzsetták az emberek háromnegyedéhez illeszkednek. Amennyiben a felkar kerülete 24 cm alatt vagy 32 cm fölött volna, szerezzük be a megfelelõ méretû mandzsettát.
3. Vegyük le kabátunkat és ingünket!
Ez az intelem természetesen csak akkor helyénvaló, ha felkaros készülékünk van. Ugyanis az ingünk ujját feltûrve az elszoríthatja a karunkat, és ez a mérési eredményt meghamisítja.
4. Mérjünk mindig a szív magasságában!
Akármilyen készüléket alkalmazunk, a mandzsettának minden esetben a szív magasságában kell lennie. Ha tíz centiméterrel lejjebb kerül, a mérési eredmény mind a felsõ, mind az alsó (szisztolés és diasztolés) érték tekintetében nagyjából hét higanymilliméterrel magasabb lesz a valóságosnál. A felkaron végzett mérések esetében a mandzsettának hozzávetõleg 2,5 centiméterrel a könyök fölött kell elhelyezkednie, úgy, hogy a szenzor az ütõér fölött foglaljon helyet. Csuklón történõ mérés esetében helyezze a kezét egy halom könyvre vagy egy párnára. Némelyik csuklómûszernél a burkolat szolgál támasztékként.
A jobb és bal karon mért értékek eltérõek lehetnek. A vérnyomást általában a bal karon mérjük, de ha a jobbon magasabb értékeket kapunk, akkor ott ellenõrizzük rendszeresen.
5. Nyugalmi helyzetben mérjünk!
Mérés elõtt lazítsunk! A lazítás csökkenti az értékeket, ezért a mérés elõtt kapcsolódjunk ki öt percre. Azonban ha ezt megelõzõen stresszes állapotban voltunk, vagy megerõltetõ fizikai munkát végeztünk hagyjunk magunknak ennél több idõt. A mérések elõtti 20-30 percben ne dohányozzunk, ne fogyasszunk koffein tartalmú italokat.
6. Tartsunk meghatározott idõpontokat!
A vérnyomásunk az egész nap folyamán ingadozik, ezért lehetőleg azt mindig azonos időpontban mérjük. A legjobb közvetlenül felkelés után, majd eleinte délben és lefekvés elõtt is mérni. Jól beállított vérnyomás esetén elég naponta egy alkalommal, abban az idõpontban ellenõrizni, amikor a legmagasabb értékeket észleltük. Amennyiben ismételt méréseket végzünk, a két mérés között legalább 3-5 perc teljen el. Azoknál a felkaros készülékeknél, amelyeket kézi erõvel kell felpumpálni, vegyük figyelembe az alábbi kiegészítõ tanácsokat:
7. A mandzsettát a mérést megelõzõen légteleníteni kell.
Ha a pumpálást megelõzõen levegõ marad a mandzsettában, a valósnál magasabb értékeket kapunk.
8. Ne pumpáljuk fel túlságosan a mandzsettát!
A mandzsettát gyorsan pumpáljuk fel 20-30 higanymilliméterrel a várható szisztolés érték fölé. A túlzott felpumpálás a kellemetlen érzés mellett a ténylegesnél magasabb mérési eredményekhez vezethet.
9. Lassan engedjük ki a levegõt!
Ha nagyon gyorsan engedjük ki a mandzsettából a levegõt, túlságosan alacsony értékeket kapunk, és fordítva. Akkor lesz korrekt az eredmény, ha a nyomás két pulzusütés között mintegy 2 higanymilliméterrel csökken. Ez általában azt jelenti, hogy a tulajdonképpeni mérés körülbelül 30-40 másodpercig tart.
Hogyan éljünk, ha magas a vérnyomásunk?
- Fontos a visszafogott sófogyasztás.
- A rendszeres dinamikus testmozgás, mégpedig legalább hetente háromszor, úgy, hogy örömünket leljük benne, és az életkorunknak megfelelõ maximális pulzusszámunknak 60-75%-át elérjük!
- Súlyfeleslegünket csökkentsük fizikai aktivitásunk fokozásával, a kalória bevitel csökkentésével!
- Együnk rostos ételeket, melyek a fölösleges zsiradékot kisöprik szervezetünkbõl, egyúttal karbantartják bélmozgásunkat!
- Kerüljük a túlzott kávéfogyasztást, igyunk helyette gabonakávét, zöld- vagy vörösteát.
- Ne dohányozzunk!
- Tanuljunk meg relaxációs technikákat, például az autogén tréninget a stressz hatásainak ellensúlyozására!
- Együnk káliumban és magnéziumban gazdag, zsírszegény ételeket, friss zöldségeket, gyümölcsöket!
A magas vérnyomás nem gyógyszeres kezelése
Módszerek |
Vérnyomáscsökkentés |
Megjegyzések |
Testsúlycsökkentés |
kb. 2-3 Hgmm/kg |
a leghatékonyabb terápia túlsúlyos hipertóniásoknál |
Sómegvonás |
kb. 5-7 Hgmm szisztolés kb. 3-5 Hgmm diasztolés vérnyomás csökkenés |
különöseb hatékony sóérzékenység és öröklött hipertónia esetén |
Káliumban gazdag táplálkozás |
kb. 3-5 Hgmm diasztolés vérnyomáscsökkenés |
veseelégtelenség esetén ne, vagy nagyon óvatosan |
Gyümölcs és zöldség zöldség- gyümölcs zsírszegény étrend mellett |
kb. 7/3 Hgmm kb. 11/6 Hgmm vérnyomáscsökkenés |
különösen hosszú távon hatékony |
Alkoholmegvonás (< 30 g) túlzott fogyasztásnál |
kb. 5-10 Hgmm szisztolés és diasztolés vérnyomáscsökkenés |
különösen hatékony |
Testedzés/sport |
kb. 5-10 Hgmm szisztoles és diasztolés vérnyomáscsökkenés |
Pl. napi fél-egy óra tréning legalább 3 hónapig |
A hipertónia betegség kezelésérõl általában
Széleskörû nemzetközi vizsgálatok eredményei igazolják,hogy a szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozás szoros összefüggést mutat a szisztolés nyomásértékkel, így a vérnyomás erélyes kezelése elengedhetetlen.
Az elsõ orvosi vizitek során megtörténik a betegek általános állapotának, a fennálló hipertónia súlyosságának meghatározása, a kardiovaszkuláris rizikóstátusz felmérése.
Ehhez különféle vizsgálatok szükségesek, többek között EKG,echokardiográfia, laboratóriumi vér-és vizeletvizsgálatok,szemfenéktükrözés, radiológiai vizsgálatok.
Mindezek ismeretében a kezelõorvos dönt a gyógyszeres terápia szükségességérõl és módjáról.
A magas vérnyomás nem múló betegség, ezért ritka kivételektõl eltekintve folyamatos és állandó gyógyszerelést igényel.
A különbözõ vérnyomáscsökkentõk különféle módon hatnak, nem ritkán több gyógyszer kombinációja hozza meg a kívánt eredményt.
A megfelelõ terápia beállítása hosszabb ideig tarthat, így az együttmûködés és türelem mind a beteg, mind a kezelõorvos részérõl elengedhetetlen.
Az optimális terápia megválasztásában sokat segít a rendszeres otthoni vérnyomásmérés és errõl napló vezetése, illetve a 24 órás folyamatos vérnyomás-monitorozás.
Az ajánlott célvérnyomásérték hypertoniás betegekben
Betegcsoport |
Célvérnyomás-érték (Hgmm) eseti mérés alapján |
Hipertóniás populáció |
<140/90 |
Cukorbeteg hipertóniás populáció |
<130/80 |
Cukorbetegség vagy hipertónia okozta vesekárosodás |
<<130/80 |
Idõskor, izolált szisztolés hipertónia |
<140/90 |
Krónikus veseelégtelenség, vagy vesetranszplantáció utáni állapot |
<130/80 |
Vesepótló (dialízis) kezelés |
<140/90 |
<< = 1 gramm feletti fehérje-vizelés esetén |
<125/75 |
|