Terhesség 3
2007.05.13. 15:43
Ultrahangos vizsgálat és a szülés.
Az ultrahangos vizsgálat forradalmasította a terhesség ellenőrzését. Az ultrahangvizsgálat az ultrahang kibocsátás és a visszaverődés érzékelésén alapul, melynek köszönhetően képileg ábrázol. Az ultrahang teljesen fájdalmatlan és a tudomány mai állása szerint nincs semmilyen veszélye, kockázata.
Az ultrahang a terhesség első harmadában
A terhesség első harmadában az ultrahangos vizsgálat lehetővé teszi a terhesség megállapítását, a vérzés elmaradása utáni 5-6. héten már jól látható a magzat. Az ultrahang segítségével meghatározható a terhességi idő, a magzat életképessége (szívműködése), valamint ugyanígy ultrahang segítségével észlelhető a fenyegető vetélés, a méhen kívüli terhesség, valamint a mola-terhesség.
Az ultrahangos vizsgálat a terhesség második és harmadik harmadában
Az ultrahangvizsgálat ekkor lehetővé teszi a fejődési rendellenességek felderítését, a méhlepény áttanulmányozását, amelynek elhelyezkedése jelentősen befolyásolja a szülés lefolyását. A 8-10. héten a várható szülési időpont meghatározására, az esetleges ikerterhesség észlelésére, a magzat életképességének igazolására alkalmas az ultrahang. A 35-36. héten a méhlepény elhelyezkedésének meghatározására, fejlődési rendellenesség keresésére és a baba nemének megállapítására végzik az ultrahangos vizsgálatot.
A 3 és 4 dimenziós ultrahang (3d, 4d ultrahang)
A tudomány fejlődése már lehetővé teszi 3 d és 4d ultrahang felvételek készítését is. A 3 és 4 dimenziós ultrahang sokkal részletgazdagabb felvételeket ad a magzatról, mint a hagyományos, kétdimenziós ultrahang. A kétdimenziós felvételeket általában a terhesség 12 és 20 hetében készítik. Ezek diagnosztikai megközelítésből igen fontosak a magzat hosszának, súlyának megbecslése, valamint a fejlődési rendellenességek észrevételére, de a kisbaba viselkedéséről, hogy hogyan tölti idejét az anya testében, keveset mutatnak. Az új ultrahang technika segítségével a kétdimenziós képekből nem csak részletekben gazdag háromdimenziós felvételek készülnek, hanem lehetőség van a magzat valósidejű figyelésére is – ezek a négydimenziós felvételek.
A szülés:
A szülés a magzat világra hozatalának folyamata. A szülés többféleképpen történhet, lehet irányított szülés, természetes szülés és fájdalom nélküli szülés. A szülés folyamata három szakaszból tevődik össze. Az elsőben a méhnyak elsimul és tágul, a másodikban megszületik a magzat (munkaszakasz), a harmadikban kiürül a méhlepény (lepényi szak).
A szülés fajtái:
- Irányított szülés: a szülészorvos által kiváltott vagy ellenőrzött szülés, melynek során az orvos a lélektani ráhatáson kívül orvosságokat használ, vagy akár műszeresen is beavatkozik (szülészeti fogó)
- Természetes szülés: olyan szülés amely mentes minden pszichikai és fizikai beavatkozástól
- Fájdalom nélküli szülés: olyan lélektani felkészítés és különleges gyógytornán alapuló eljárás, amely a terhes nők szüléstől való félelmét megszüntetni, és a szülés fájdalmait csillapítja
-
A szülés folyamata, szakaszai
A szülés első szakaszát a méhösszehúzódások megjelenése jellemzi. Ezek fájdalmasok, az akarattól függetlenek, időszakosak és szabályos ritmust követnek; előbb 20-25 perces szünetekkel, majd egyre sűrűbben (a végén 1-3 percenként) jelentkeznek, tartamuk mindinkább hosszabbodik (eleinte 15-20 másodperc, a tágulás végén 30-45 másodperc), egyre erőteljesebbek és fájdalmasabbak. Az összehúzódási szünetek fájdalommentesek, ez lehetővé teszi a méhnyak elsimulását és tágulását. A fejvíz (a magzatburok alsó részében elhelyezkedő magzatvíz) a méhösszehúzódások hatására gyűlik össze. A burokrepedés bekövetkezhet spontán vagy burokrepesztéssel. Az összehúzódás lefelé toló hatást fejt ki a magzatra, amely áthalad a medencén (medenceöböl). Az elölfekvő rész (a magzat azon pólusa, amely elsőnek jut le a kismedencébe), áthalad a medence felső bemenetén (behatol), forgás közben lefelé halad és kiszabadul (áthalad az alsó kimeneten). E három jelenség a magzat valamennyi testrészére (fej, váll, ülep) kiterjed. Ez a szak 8-10 órát tart az első ízben szülő nőknél, és 2-6 órát az ismételten szülőknél.
A szülés második szakasza a magzat kitolási szaka. A tágulás teljessé válásakor kezdődik: a nő ekkor tolási kényszer érez, ezzel a méh akaratlan összehúzódásaihoz hozzáadja a hasizmok és a rekeszizom akaratlagos kontrakcióit. Az elülfekvő rész megjelenik a szeméremrésben, amely egyre inkább kitágul, és végül eléri a magzat elölfekvő része kerületének méreteit. Miután az elölfekvő rész áthalad a szeméremrésen, a gát hátrafelé irányuló összehúzódás teljesen kigördíti az elölfekvő részt. A szülés kitolási szaka általában 10-20 percig tart. Megrövidíthető gyengéd, hasra gyakorolt nyomással (kéznek a méhfenékre gyakorolt egyenes hatásával), episiotomiával (a gát minimális metszése) vagy egy szülészeti fogó behelyezésével.
A magzat elölfekvő része lehet a fej: ez a fejfekvés. Fejvégű fekvés esetében, ha a fej behajlítva van, koponyatartásról beszélünk: ez a fekvés a legjobb és a leggyakoribb. Ha a fej elhajlásban foglal helyet, arctartásról beszélünk: ez ritkább és kevésbé kedvező. A magzat medencevégű fekvése esetén fartartásról szólunk: ez elsősorban első ízben szülőknél figyelhető meg, és gyakran a méh formai rendellenességével függ össze. Lehetséges, hogy a terhesség végén a magzat haránt vagy ferde fekvésben helyezkedik el. A spontán szülés ebben az esetben nem lehetséges. Ilyenkor belső beavatkozás (fordítás) válik szükségessé vagy pedig császármetszés.
A nehéz szülés esetenként a méhösszehúzódások, tehát a méhizomzat rendellenességeire vezethető vissza. Az esetek többségében gyógyszeres kezeléssel a normális és hatásos méhösszehúzódások helyreállíthatók. A nehéz szülés a magzat útjába álló akadályok rendellenességeivel is összefügghet: a méhnyak és a gát fokozott ellenállása episiotomiával vagy fogó behelyezésével leküzdhető. A medence formájával és méreteivel összefüggő csontos szülőúti ellenállás manapság sokkal ritkább (ennek legfőbb oka régebben az angolkór volt), ilyen esetben császármetszés javasolt. Néha maga a magzat okozza a nehéz szülést (túlságosan nagysúlyú magzat). A köldökzsinór megjelenése előtti leszállás miatt a magzat keringése annak következtében állhat meg, hogy a köldökzsinór a medence falához préselődik: ilyen esetben is a császármetszés segít. Néha a méhlepény túlságosan lent tapad és zavarja a magzat kitolását.
A szülés harmadik szaka a lepényi szak: ekkor válik le és ürül ki a méhlepény. A lepényi szakot hozzávetőleges 300 ml-es vérveszteség kíséri. Néha azonban a vérveszteség nagyobb is lehet: a lepényi szakban fellépő vérzés súlyos szövődmény lehet. Ha a méhlepény a magzat megszületése után egy órával sem ürül ki, akkor mesterséges leválasztást kell alkalmazni.
A gyermekágy, a szülés utáni időszak hat hétig tart. Jellemzője, hogy a nemi szervek fokozatosan visszatérnek a terhesség előtti állapotukba és megkezdődik a szoptatás. A menstruáció visszatérése körülbelül a hatodik hétre tehető.
A császármetszés sebészi beavatkozás, melynek során a hasüreg megnyitása és a méhfal felvágása után kiemelik a magzatot. A császármetszés alkalmazása akkor van szükség, amikor a természetes módon való szülés az anya vagy a magzat életét, egészségét veszélyezteti.
-
Cograf lexikon
|