Tünetek
Jellegzetes tünetei közé tartozik az alhasi puffadás és fájdalom, a fokozott bélgázképzõdés, valamint a hasmenés és a székrekedés váltakozása. Az e megbetegedésben szenvedõk gyakrabban panaszkodnak hátfájásra, fáradékonyságra, gyakori vizelésre és más egyéb, a betegségükkel nehezen kapcsolatba hozható tünetekre. Ezen tünetek jelentkezésekor azonban gondolni kell arra is, hogy nagyobb kockázattal járó betegségek, mint például a diverticulosis, helyi enteritisek, vastagbélgyulladás, fekélyek és rák az IBS tüneteihez hasonló tünetekkel kezdõdnek, éppen ezért elengedhetetlenül fontos a megfelõ fizikai és laboratóriumi vizsgálat.
Etiológiája betegenként változó. Ezzel kapcsolatban alapvetõen két feltevés ismert. Az egyik szerint a betegek bélsimaizomzatában motoros rendellenesség jelentkezik, ami vagy fokozott bélösszehúzódást, azt követõen pedig bélgörcsöt és hasmenést idéz elõ, vagy csökkent bélöszszehúzódást eredményez, ami székrekedéshez és felfúvódáshoz vezet. A másik feltevés pedig az, hogy a betegség az IBS-betegnek az egészséges bélmûködésre adott helytelen válasza. Ez az alapja annak, hogy a betegeket neurotikusnak, depressziósnak és aggódónak tekintik, majd ennek megfelelõen kezelik. 
Tudni kell azt is, hogy nem minden betegnek azonosak a tünetei és a tünetcsoportot alkotó tünetek betegenként változnak. Egy dolog azonban közösnek tûnik, mégpedig az, hogy az esetek többségében kezeletlenül maradnak, és ezek az egyedi ,,tünetminták” hónapról hónapra vagy évrõl évre fennmaradnak. A tünetmintákban beálló jelentõs mértékû változásokat orvosnak kell értékelnie.

Kezelés
A konvencionális medicinának nincs egyértelmûen bevált kezelési stratégiája, és a kezelés rendszerint széklettömeget növelõ hashajtókból, görcsoldó és antidepresszáns szerekbõl áll. Ez utóbbiak alkalmazásának hátránya, hogy a betegben kialakíthatja azt a tudatot, hogy fájdalmainak õ saját maga az okozója, túlságosan érzékeny, sõt pszichopata. E tényezõk pedig oda vezethetnek, hogy az IBS-betegek gyakran keresnek természetes és alternatív kezelési formákat panaszaik enyhítésére.
Az IBS alternatív kezelésében a betegnek együtt kell dolgoznia a kezelõorvossal, a gasztroenterológussal, meg kell értenie azt, hogy mi okozza a funkcionális problémákat, és azokra ügyelnie kell. A kezelõorvos feladata pedig az, hogy egyénre szabott kezelési programot dolgozzon ki.

Étrendi megfontolások
A rostszegény, cukrokban és zsíradékokban gazdag étrend, valamint az ismert bélirritáló anyagok, mint például a kávé és az alkohol az IBS kockázati tényezõi. Az egyszerû rosthiány kiváltotta IBS esetében a teljes értékû, nyers ételre való áttérés teljes gyógyuláshoz vezethet, ez azonban nem jelenti még azt, hogy az egészséges, rostban gazdag étrend valamennyi IBS-beteg számára gyógyulást hozhat. Éppen ezért egyéb, emésztéssel kapcsolatos tényezõknek is rendkívül fontos szerepük van.

Ételérzékenység 
Régóta ismert tény, hogy az IBS-tünetek egy részét ételérzékenység okozza. Jól ismert bélizgató, érzékenységi reakciót kiváltó ételek a búza és a tejtermékek. Mellettük a citrusfélék, a kávé, a kukorica, a tojás, a fokhagyma, a szója, a tea, valamint egyéb gabonafélék és gyümölcsök érzékenységi reakciót kiváltó hatására is gondolnia kell a kezelõorvosnak. Sajnos nincsenek viszont egyértelmû adatok arra vonatkozóan, hogy a betegek hány százalékánál fordul elõ bizonyos ételekkel szembeni allergia. Az viszont tény, hogy a panaszok abban az esetben mérsékelhetõk, ha sikerül megtalálni, illetve az étrendbõl kiiktatni az allergiát kiváltó ételeket. A témakör egyik jeles kutatójának véleménye szerint a bélrendszert irritáló ételbõl kb. 8-9 g-nyit kell ahhoz elfogyasztani, hogy az IBS-re jellemzõ tünetek megjelenjenek. Ezzel szemben mások úgy vélekednek, hogy ezekbõl az ételekbõl a tünetek megjelenését megelõzõen legalább két napig kell fogyasztani.

Tej
Némely IBS-beteg emésztésénél problémát jelent a tejben található laktóz, a gyümölcslevekben és a szárított gyümölcsökben magas koncentrációban elõforduló fruktóz, valamint a diabetikus készítményekben jelen lévõ szorbit felszívódása. A tejcukor felszívódási zavara ismert probléma, a fruktóz (gyümölcscukor) és a szorbit felszívódása pedig az egészséges embereknél is lassúbb és korántsem olyan tökéletes mértékû, mint a répacukoré. Az egyik kísérlet szerint a résztvevõk többségénél – beleértve azokat is, akik korábban egészségesek voltak – bizonyítható volt az említett cukrok valamelyikének felszívódási zavara. Az IBS-betegek arról számoltak be, hogy amennyiben nagyobb mennyiségben fogyasztottak laktózt vagy fruktózt és/vagy szorbitot, akkor a panaszok felerõsödtek. Ezen cukrok bevitelének korlátozásakor az IBS-szerû tünetekkel rendelkezõ betegek panaszai mintegy 40%-ban mérséklõdtek, e betegek panaszait más élelmiszer, például a tej, a gyümölcslevek és a szárított gyümölcsök fogyasztása is okozhatja.
Miután az IBS-betegek ételekkel szembeni érzékenysége nem igazi allergia, a leghelyesebb, ha orvosi segítséggel megtalálják a panaszokat okozó ételeket, azokat kivonják az étrendbõl, illetve megpróbálják más ételekkel helyettesíteni.

Rostok
Egyes kutatók javasolják a rostok fogyasztását, ami a székrekedés kezelésénél valóban hasznos lehet, azonban a búzakorpától számos IBS-beteg panaszai felerõsödnek, ennek oka pedig a búzával szembeni érzékenység. A rozs, a barna rizs, a zabkása, az árpa, a zöldségek és a bolhafûmagkorpa egyaránt jó rostforrás, és sokkal kisebb a valószínûsége az ételérzékenységi reakciók kialakulásának, mint a búzakorpa esetében. Keveset tudunk arról, hogy ezek az egyéb rostféleségek milyen hatással vannak az IBS-betegek panaszainak mérséklésére. 
Az IBS-betegek kezelésében jó eredménnyel alkalmazhatók az ún. széklettömeget növelõ hashajtók (ilyen például a lenmag és a bolhafûmag, valamint az indiai útifû korpája). Ezek segítik a bélmozgást és szabályozzák a vízvisszatartást. Az egyik kettõs vak klinikai kísérlet adatai például azt mutatták, hogy a napi 3x3,25 g-os adagban adott bolhafûmag hasznos segítség volt az IBS-betegek bélmûködésének szabályozásában, illetve a panaszok enyhítésében.
Sok, gabonára érzékeny IBS-betegnél jótékony hatásúnak bizonyultak a pektinalapú rostok, amelyek például a citrusfélékben, almákban, iletve egyéb gyümölcsökben és zöldségekben találhatók meg. Állatokon végzett kísérletek szerint a pektin jó duzzadóképességû anyag, és javítja a bél szerkezetét és funkcióit.

Étrendkiegészítõk 
Kedvezõ hatással lehetnek egyes étrendkiegészítõ készítmények is, ilyenek például a ligetszépe (Oenothera biennis) magolaja vagy a tej fogyasztása elõtt bevett laktázenzimet tartalmazó készítmények.
Az emésztési folyamatnak fontos szerepe van az IBS esetében. Az ilyen betegeknél nem megfelelõ a bélflóra és az emésztési enzimek termelõdése, hiány van a rövid láncú zsírsavakból (SCFA), amelyek a rostok emésztésekor a bélben keletkeznek. 
Az IBS kezelésében terápiásan alkalmazott anyagok között említendõk a probiotikumok, mint például a Lactobacillus acidophilus és a Bifidobacterium bifidum, az emésztést segítõ enzimek és a rostok. Az olyan rostok, mint például az alma- és citruspektinek, a guar gumi és a hüvelyesek, azoknak az IBS-betegeknek ajánlottak, akiknél az SCFA hiánya bizonyított, mert ezekbõl az anyagokból több SCFA képzõdik, mint az oldhatatlan gabonarostokból. Az IBS kezelésének e speciális területén végzett kutatási tapasztalatok még szerények, de az érdeklõdés fokozódik és kétségtelenül további kutatásokhoz fog vezetni.

Gyógynövények
Gyógynövények, növényi készítmények
Az IBS-tünetek kezelésében használható gyógynövények, illetve gyógynövénykészítmények közül például a bélben oldódó kapszulában alkalmazott borsmenta-illóolaj (3-6x0,2 ml/nap), valamint az együttesen adagolt borsmenta- és köményillóolaj (3x 90, illetve 50 mg/nap) emelhetõk ki, amelyek kettõs vak klinikai kísérletek adatai szerint szignifikáns mértékben csökkethetik az IBS-betegek panaszait. Ezek az illóolajok csökkentik a bélgázok képzõdését, enyhítik a bélgörcsöket és csökkentik a bélirritációt. A bélben oldódó gyógyszerformák mellett a borsmentatinktúra (3x2-3 ml/nap), illetve az illóolaj oldatban (3-4x1-2 csepp) is használható. Ez utóbbi tömény formában viszont maximum napi 1-2 csepp mennyiségben ajánlott. A borsmenta és a kömény mellett más kettõs vak kísérletek eredményei alapján például az édeskömény (Foeniculum vulgare) magja és a fehér üröm (Artemisia absinthium) hajtása is eredményesen alkalmazható a felsõ hasi panaszok, beleértve az IBS-t kísérõ panaszokat, kezelésében. A kamilla (Matricaria recutita) virágzata és az abból elõállított illóolaj ugyancsak szélhajtó, bélgörcsoldó és az emésztési traktust tonizáló hatásokkal bír. Rendszerint a fõétkezések közötti fogyasztását javasolják tea formájában, amelybe 3-5 ml-nyi tinktúra is keverhetõ.
Nyugtató hatású növényi drogok közül a görcsoldó hatással is rendelkezõ orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis) és a virginiai csukóka (Scutellaria lateriflora) fogyasztása különösen a szorongásos és alvászavarokkal küszködõ betegek számára ajánlott. 
A fenti terápiák mellett stresszoldó gyakorlatok, relaxáció és pszichoterápia is hatékonyan alkalmazható az IBS-tünetek enyhítésében. Az egyik kísérlet adatai szerint a konvencionális terápiákkal együtt alkalmazott pszichoterápia és relaxáció a betegek mintegy 2/3 részénél sokkal hatékonyabb volt a tünetek enyhítésében, mint az önmagában alkalmazott konvencionális terápia.

Forrás:
http://www.healthwell.com/healthnotes/Concern/Irritable_Bowel.cfm?path=hw
http://www.healthwell.com/NaturalDr/3_00/naturalhealing.cfm?path=hw&cond=188&mcat=58

Referátumot készítette:
dr. Babulka Péter