Hírek : Az antidepresszáns: áldás vagy átok? |
Az antidepresszáns: áldás vagy átok?
2008.02.27. 10:37
Tíz évvel ezelőtt ötféle antidepresszáns volt forgalomban, ma már száznál is több. Ezek a gyógyszerek egyesek szerint szorongásoldó és hangulatjavító hatásuk miatt nélkülözhetetlenek a súlyos pszichés zavarokkal küzdő emberek számára, mások viszont ellenzik, vagy legalábbis korlátok közé akarják szorítani használatukat.
Az 1950-es években egymillió emberre 50 depressziós jutott, ma ugyanennyi lakosra 150 ezer – hívta fel a figyelmet a hvg.hu-nak nyilatkozva Szendi Gábor klinikai szakpszichológus, hozzátéve, hogy az emelkedésben komoly szerepe van a „diagnózisjárványnak”. A pszichológus sejteni engedte, hogy a növekedés mögött a gyógyszergyárak érdeke is fellelhető. A jócskán megnövekedett piacon hatalmas bevételre tesznek szert, miközben a vizsgálatok 50 százalékánál nem egyértelmű, hogy az antidepresszáns hatásos volt-e. Mint hozzátette: komoly szakmai vitákat gerjeszt az a kérdés is, hogy a kedélyjavítók fokozzák-e az öngyilkossági hajlamot, vagy nincs hozzá közük. „1993-ban kezdtek megjelenni azok az esetleírások, amelyek arról szóltak, hogy nagyobb számban lesznek öngyilkosok az antidepresszánst szedők, mint az azt nem használók.”
Szendi Gábor
© Müller Judit
A pszichológus hangsúlyozta, hogy az antidepresszánsok szedésének kockázatait nem lenne szabad tagadni vagy elhallgatni. „Az antidepresszánsok fokozzák a cukorbetegség kockázatát, illetve zavarokat idéznek elő a szexuális életben. A vizsgálatok kimutatták, hogy a betegek nagy része impotenssé vált. A kedélyjavítók emellett emelik a magzati ártalmak veszélyét is, például nagyobb az esélye annak, hogy egy csecsemő nyitott szívvel születik” - állítja a pszichológus.
Szendi szerint a kockázatokat általában nem mondják el azoknak, akiknek az orvosok antidepresszánst írnak fel. Alternatív kezelést sem javasolnak, pedig ha megtennék, akkor a beteg választhatna, hogy kedélyjavítót vesz-e, vagy inkább pszichoterápiára jár el. Gyakran a gyászoló, lelki problémákkal küzdő, lehangolt kedvű embereket is antidepresszánssal kezelik, holott nekik nem lenne erre szükségük. Az orvosoknak azonban sokkal egyszerűbb a gyógyszert felírni, mint a betegeket alaposan kivizsgálni, illetve tájékoztatni őket arról, milyen kockázatokkal járhat az antidepresszáns szedése. Változó, hogy kire hogyan hat az antidepresszáns, s az is, hogy a kedélyjavítók szedésének abbahagyásakor kinél milyen elvonási tünetek jelentkeznek. Sokan a súlyos megvonási tünetek miatt folytatják tovább az antidepresszánsok szedését.
Az Egyesült Államokban már jó ideje figyelmeztetik az embereket az antidepresszánsok szedésének veszélyeire, a gyógyszeres dobozokon fekete keretes részben tüntetik fel a lehetséges kockázatokat. Néhány év alatt 20 százalékkal csökkent a hangulatfokozók forgalma. „Ugyanilyen figyelmeztetés van érvényben az EU-tagállamokban, így nálunk is. De vezető pszichiáterek itt Magyarországon nyilvánosan tagadják a kockázatot.” (2005-ben az Európai Gyógyszerértékelő Ügynökség, az EMEA az európai országokra – így Magyarországra is – érvényes figyelmeztetést bocsátott ki az úgynevezett SSRI-antidepresszánsok – szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók – 18 éves kor alatt potenciálisan erőszakot, illetve öngyilkosságot okozó hatásáról, és elrendelte, hogy ezt fel kell tüntetni a szerek betegtájékoztatóján.)
Szendi Gábor néhány adattal támasztja alá mondanivalóját: Magyarországon 300 ezer embert kezelnek különböző antidepresszánsokkal, amelyek forgalma 2005-ben 6 milliárd forint volt. Ez a kedélyjavítók szedésének veszélyeiről szóló vita kirobbanása után, 2006-ban – a hiányos információk ellenére – 12 százalékkal volt alacsonyabb.
A depressziós betegek általában hat hónapon belül spontán, tehát kezelés nélkül gyógyulnak. Az emberek – véli Szendi – azért depressziósak, mert nem tudnak megküzdeni azokkal a szociális, magánéleti és munkahelyi problémákkal, amelyekkel szembekerülnek. Aki ezzel nem tud mit kezdeni, az antidepresszáns szedésébe kezd. „Ennek azonban nagyon alattomos hatása van, mert sok paciensnél a homloklebeny frontális működését lecsökkenti, s ők így passzív, közömbös állapotba kerülnek. Az igazi veszély az, amire egyébként sokan panaszkodnak: hogy akinek elmúlik a rosszkedve, odalesz a jókedve is, kiégetté válik” – állítja a szakpszichológus.
Hasonlóan vélekedik az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány (CCHR) is, amely úgy véli, a magyar pszichiáterek egy része meg akarja győzni a közvéleményt arról, hogy a kezeletlenül hagyott depresszió és skizofrénia a társadalomra nézve komoly veszélyekkel járhat, a pszichésen zavart emberek gyilkosságot, öngyilkosságot követhetnek el. Közben elhallgatják, hogy az általuk korábban biztonságosnak nevezett antidepresszánsokról mind több szakvélemény deríti ki: komoly és veszélyes mellékhatásokat okozhatnak.
A CCHR vezetője, Dobos János a hvg.hu érdeklődésére megerősítette: 2004 óta gyógyszerészeti szakhatóságok és más hivatalos szervek egész sora arra figyelmeztet, hogy bizonyos típusú pszichiátriai szerek szedése erőszakos viselkedést vagy öngyilkossági késztetést okozhat. Az alapítvány szerint a napjainkban alkalmazott pszichiátriai kezelések nem alkalmasak arra, hogy helyreállítsák a páciensek mentális egészségét, sokkal inkább csupán kémiailag nyomják el a kellemetlen tüneteket, ami viszont nem oldja meg, csak elfedi a páciens problémáját.
Csikász Brigitta
|