„Ne legyenek illúzióink, ételeink már rég nem azok, amik valaha voltak: a kellemes eperíz egy ausztrál fa fűrészporának köszönhető, a kókuszízt egy gomba termeli, a barack ízét a ricinusból nyerik, a citromét egy penészgombából, a marcipánt pedig kiválóan lehet helyettesíteni a zöldborsóval” – vág rögtön a közepébe Benda Judit, egészségtanácsadó, gyógyszerész, aki szerint érzékeink manipulálására egy egész hatalom szerveződött: az ízipar.
|
A szakember szerint az élelmiszerek alkotórészein belül a legjobban az adalékanyagok csoportját szelektálják és vizsgálják: tizennégy féle élelmiszercsoport van, amit mint allergént köztelező megjelölni a csomagoláson, s ezek között csak egyetlen adalékanyag található. Csak olyan anyagok felhasználását engedélyezik, ami nem káros: alapvető követelmény, hogy az adalékok az emberi szervezetre ártalmatlanok legyenek, továbbá hogy használatuk a fogyasztó szempontjából is előnyökkel járjon. Ilyen kedvező hatás lehet az élelmiszerek tápértékének megőrzése, a fogyaszthatóság időtartamának növelése, az élvezeti érték és a minőség javítása, az előállítás gazdaságosabbá tétele. A mesterségesen előállított anyagok mellett olyan természetes kiegészítők is az E-számmal ellátott rendszerbe tartoznak, mint a C-vitamin, illetve a béta-karotin, lecitin, amelyeknek fontos szerepük van az egészségünk megőrzésében. Engedélyezés előtt pedig minden anyagnál elvégezik a toxikológiai vizsgálatot.
De lássuk, miből is gazdálkodhat az élelmiszeripar. Az E-számok (az unióban engedélyezett adalékanyagok rövid jelölései) rendszerét a hatvanas években hozták létre, ugyanis az élelmiszerek csomagolásán kötelező lett az összetétel feltüntetése, így rövidebb, kódszerű elnevezésre volt szükség. A rövidítés leegyszerűsítette a bonyolult kémiai megnevezéseket, s egyszerűbbé tette az élelmiszerekben található kiegészítő anyagok csoportosítását. A hatályos szabályozás szerint „adalékanyag minden olyan, élelmiszerként önmagában nem fogyasztott és jellemző élelmiszer-összetevőként nem alkalmazott anyag – tekintet nélkül arra, hogy van-e tápértéke vagy sem –, amelyet az adott élelmiszer gyártása, feldolgozása, elkészítése, kezelése, csomagolása, szállítása és tárolása során technológiai célból szándékosan adnak az élelmiszerhez” – mondja ki a Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-89/107 sz. előírása.
A számozás a Nemzetközi Számozási Rendszer (International Numbering System, INS) gyakorlatát követi, amit a Codex Alimentarius bizottság állapított meg. (A bizottság célja, hogy az egész világra kiterjedő egészségügyi szabványokat dolgozzon ki és hangoljon össze, valamint iránymutatásokat és ajánlásokat fogalmazzon meg többek között az élelmiszer-adalékanyagokra is.) "Igaz, az INS-adalékanyagoknak csak egy részét engedélyezte az Európai Unió, de ez még így is jóval több, mint amit azelőtt Magyarországon használtunk" – tudtuk meg az OÉTI szakemberétől. Magyarország uniós csatlakozása óta a hazai gyártók is több adalékanyaggal "javíthatják" termékeiket.
Minőség és mennyiség
Benda Judit nem látja olyan megnyugatónak a helyzetet, mint az OÉTI. "Füstölés helyett műfüsttel permetezik a sonkákat, szalonnákat, kolbászokat, s mivel az nem tartósít, megoldják ezt is adalékanyagokkal." A húsiparban használatos E-számok listája igencsak terjedelmes: a tartósítószerektől kezdve a húspuhítókon, antioxidánsokon át egészen a cukorig minden létező állagjavítót belekevernek ezekbe a termékekbe. Az élelmiszeripari "mérgek" káros mellékhatásainak listája még ennél is hosszabb: idegrendszeri, emésztőszervi megbetegedéseket, rákot, allergiás rohamokat okozhatnak – állítja különféle vizsgálatok eredményei alapján. Benda szerint például a pácsó, amely konyhasóból, illetve nátrium-nitritből áll – ez utóbbi szép piros színt ad a húsnak – "közismert méreg", a nitrit ugyanis erősen rákkeltő nitrózaminokat hozhat létre. Korábban tömeges mérgezéseket okozott, ezért egy időben be is tiltották; jelenleg fél százalék a megengedett érték. De még ez a mennyiség is elég ahhoz, hogy allergiás rohamot váltson ki.
|
A szakember ugyanakkor elismeri, hogy bizonyos anyagokra nem minden ember reagál egyformán. Egyes E-számok azoknak okozhatnak problémát, akik ételallergiában szenvednek. Az ételek egyes összetevőire érzékenyeknek körültekintőbben kell megválasztaniuk a fogyasztásra szánt, előre elkészített vagy csomagolt élelmiszereket. Célszerű a megvásárolt friss alapanyagokból házilag elkészíteni az ételeket, így elkerülhető az allergiát okozó adalékanyagok fogyasztása. Sőt, az élelmiszergyártók többsége kérésre informál az általa előállított árucikkek tartalmáról, s az élelmiszer-felügyelő szervek is tájékoztatást adnak az egyes adalékanyagok lehetséges mellékhatásairól. Az óvatosság azonban senkinek sem árt meg. A főosztályvezető szerint az igazán jó minőségű élelmiszerekben kevesebb az adalékanyag: egy üdítőről, amelyben öt százalék a gyümölcstartalom, messziről kiabál, hogy tele van színezékekkel, míg egy száz százalékos gyümölcslében nem kellett adalékanyagokkal pótolni a hiányzó ízeket, színeket.
Hasonló álláspontot képvisel az ügyben Antal Emese, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének (MDOSZ) elnöke is. „Nem minden E-szám mesterséges: az E 150 például a karamell-tartalomra utal, az E 300 a C-vitamint jelzi, az E 307 pedig egy másik antioxidánst. Alapvető követelmény, hogy az emberi szervezetre ártalmatlanok legyenek. Ma már szinte lehetetlen kikerülni azt, hogy élelmiszereink adalékanyagokat tartalmazzanak. Az ételek tartósítása évezredek óta bevett gyakorlat – különböző tartósítási eljárásokat, például a sózást vagy a füstölést már a görögök és a rómaiak is alkalmazták –; nem kizárni kell ezeket az adalékokat, hanem figyelni a mennyiségükre – tanácsolja a dietetikus, aki szerint a kutatások alapján nem mutatható ki egyértelmű összefüggés az adalékanyagok többsége és a daganatos megbetegedések között, ahogyan ezzel időről időre különböző fórumok riogatnak.
Mit takarnak a számok?
Ahhoz, hogy tudjuk is, mit rakunk a kosarunkba, nem árt tisztában lenni az adalékanyagokkal. Az E-számrendszer első százas keretét a színezékek alkotják: ha egy termék címkéjén E 100 - 199 közti jelzést látunk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az élelmiszer színezett. Vannak természetes színezékek is, ilyen például a kurkumin, a riboflavin, a kármin, a klorofillok, a karotinok és származékaik, a lutein. Ezek az anyagok adják a növények színét, s átalakítás nélkül vonják ki őket. Nem allergének, sőt, közülük többnek pozitív hatása is van (E 100, E 101, E 160, E 162, E 163): szabadgyökfogó, daganatmegelőző, trombózisgátló vagy vitamin jellegű. A mesterséges színezőanyagok legvitatottabb fajtái az azofestékek, amelyek használatát már számos országban betiltották, bizonyítottan allergiát okozó hatásuk miatt. Az eritrozin (E127), illetve az amarant (E123) csak kis mennyiségben fogyasztható.
|
A 300-as csoportba tartozó antioxidánsok az élelmiszerekben végbemenő nemkívánatos oxidációs folyamatokat gátolják. Ennek a vegyületcsoportnak tagja a gyümölcsfeldolgozásnál elterjedten alkalmazott C-vitamin is (E 300), amelynek a szervezetre gyakorolt hatása kedvező, míg más vegyületek iránt közömbösek, vagy esetleg kissé érzékenyek (E320 - 321) vagyunk. Az élelmiszerek kívánatos állományát kialakító, módosító vagy stabilizáló (E 400 - 499, E 1400 - 1499) adalékok legtöbbje különféle növényi eredetű poliszacharid. Jelentős részük természetes, toxikológiai szempontból ártalmatlan anyag, sőt élelmi rostok lévén hozzájárulnak az egészség megőrzéséhez.
Élelmiszereink édesítésére mesterséges édesítőszereket is használunk. Ezek sokszorosan édesebbek a répacukornál, ezzel szemben gyakorlatilag energiamentesek, sőt, fogkárosító hatásuk sincs. Legismertebbek az aceszulfám-K (E 950), az aszpartám (E 951), a ciklamátok (E 952) és a szacharin (E 954). Egészségkárosító hatásukról ellentmondóak a vélemények. Az MDOSZ szerint legutóbb a szacharint kiáltották ki rákkeltőnek, ám utólag kiderült: alaptalanul. Nem mai találmányok ezek az anyagok, hiszen a szacharint már több mint száz éve használjuk. A ma legnépszerűbb édesítőszer az aszpartam, amely teljesen természetes anyag, hiszen két aminosav kapcsolódik benne össze.
"Teljesen nyugodt szívvel rakom a kávémba naponta az aszpartamot" – mondta Sohár Pálné. Az aszpartam engedélyezése körül óriási huzavona volt: először engedélyezték az Egyesült Államokban, azután az engedélyt visszavonták, mert egy ártalmas kísérőanyagot mutattak ki benne nagyon kis mennyiségben. Később a gyártási technológia megváltoztatásával ezt a hibát kiküszöbölték, majd újra engedélyezték a forgalmazását. Ettől függetlenül az aszpartam feltételezett ártalmairól szóló hírek bejárták az egész világot – magyarázta Az OÉTI szakembere.
Forrás HVG