A szív anatómiailag két részre, jobb és a bal szívfélre osztható, amelyeket a szívsövény választ el egymástól. Mindkét szívfél pitvarokra és kamrákra oszlik, közöttük a szívbillentyűk alkotnak határt, ezek biztosítják a vér egyirányú áramlását. A bal szívrészben a kéthegyű, ún. mitrális billentyű, a jobb oldalon pedig a három vitorlából álló, ún. trikuszpidális billentyű választja el egymástól a pitvart és a kamrát. Ún. félhold alakú zsebes billentyűk találhatók a jobb kamra és a tüdőverőér, továbbá a bal kamra és a főverőér között.
A szívbillentyűk a szívbelhártya olyan kötőszövetesen megerősödött kettőzetei, melyek feladata a vér egyirányú áramlásának biztosítása. Szelepszerű működésükkel megakadályozzák a vér visszaáramlását a pitvarokba, ugyanakkor megfelelő nyílást biztosítanak normál áramlásához.

A szív összehúzódásakor (szisztolé) egyszerre pumpálódik ki a vér a szívből a jobb kamrából a tüdő felé, és a bal kamrából a többi szerv felé. A szív kamráinak ellazulásakor (diasztolé) a kamrák és a pitvarok közötti billentyűk kinyílnak, a vér a pitvarok felől a kamrákba ömlik. Ezt követően a kamrák összehúzódnak (szisztolé) és a vér a jobb kamrából a tüdő felé, és a bal kamrából a többi szerv felé pumpálódik. A következő összehúzódással kezdődik a kör elölről. A szív percenként 70-80 összehúzódást végez. A bal kamra egy összehúzódásra körülbelül 70 ml vért juttat a testbe. A vértérfogat a szervezetben 4,5-5,5 liter, így egy perc alatt a vér teljes mennyisége áthalad a szíven.

A szívbillentyűk kialakulása bonyolult fejlődési folyamat következménye, ezért a terhesség első trimeszterében a kismamát ért számos ártalom a szívbillentyűk rendellenességéhez vezethet, melyek a szív egyéb fejlődési rendellenességeivel járnak együtt. Ultrahangvizsgálattal gyakran már a magzati életben felismerhetők. A csecsemő- és kisgyermekkorban végzett szívműtétek eredményei hazánkban is igen jók.

A veleszületett szívbillentyű-rendellenességek mellett szerzett zavarok is felléphetnek. Felnőttkorban leggyakoribb billentyűprobléma a heveny szívbillentyű-gyulladás, mely általában a szívbelhártya-gyulladás részeként lép fel, továbbá az idült billentyűelégtelenség és a billentyűszűkület.

A heveny szívbelhártya-gyulladás általában bakteriális fertőzés következménye. Legyengült szervezet, tartósan a vérben lévő baktériumok, elhúzódó fertőzések nyomán alakul ki. A billentyű sérülése annak heveny elégtelenségéhez, ennek kezeletlensége esetén a későbbiekben a billentyű zsugorodásához, másodlagos elégtelenségéhez, illetve szűkületéhez vezethet. Elégtelenség esetén a billentyű nem zár kellőképpen, így a vér egyirányú áramlása nem biztosított.

Amennyiben pl. a főverőér billentyűjének szűkülete lép fel, a beszűkült szájadékon keresztül a bal kamra csak a bal kamrában uralkodó nyomásának emelkedése mellett tudja átpréselni a vért. Ennek eléréséhez a bal kamra munkájának jelentősen fokozódnia kell, utóbbi viszont a bal kamra falának megvastagodásához vezet.

A bal pitvar és kamra közti billentyű-rendellenesség esetén növekszik a bal pitvarban a nyomás, a vér a tüdővénában és a tüdő kapillárisaiban pang, aminek fulladás a következménye. Kezdetben csak terhelésre, majd már nyugalomban is fulladás jelentkezik, aminek következtében a beteg viszonylag gyakran fordul orvoshoz.

A billentyű rendellenességei EKG-vizsgálattal kiszűrhetőek. 

Tünetei, kezelése

A heveny szívbelhártya-gyulladás tünetei igen súlyosak lehetnek: magas láz, légszomj, hamuszürke arc, szapora szívverés tapasztalhatók. A leszakadó billentyűdarabkák a szervezet más részein, pl. vesében, agyban okozhatnak súlyos vérkeringési zavart, míg a lesodródó baktériumtömeg, testszerte tályogok kialakulásához vezethet. A billentyű sérülése annak heveny elégtelenségéhez vezet, ami a keringés összeomlását okozza.

Azonnal megkezdett nagyadagú antibiotikum-kezeléssel, szív- és keringéstámogató gyógyszerekkel a betegség gyógyítható. Későn elkezdett kezelés a későbbiekben a billentyű zsugorodását, másodlagos elégtelenségét, illetve szűkületét okozza. Előfordulhat, hogy a billentyű szűkülete olyannyira rontja a szívműködést, hogy már csak a szívátültetés jöhet szóba. A kardiológiai gondozásnak az a célja, hogy a betegséget kellő időben felismerve az érintettek ne kerüljenek ebbe a helyzetbe. A műbillentyű-beültetést még akkor kell elvégezni, amikor a szívkamra működése kielégítő. A műbillentyűk készülhetnek műanyagból, vagy emberi, illetve tartósított állati szövetből.