Hogy jön ez létre?

Orvosi néven coeliakiának, gluten sensitiv enteropathiának nevezzük ezt a felszívódási zavarral járó tünetegyüttest, amely búza, árpa, zab és rozsliszt fogyasztása után alakul ki az arra érzékeny egyénekben. Ismeretes, hogy a lisztfehérje (glutén) egyik összetevője felelős a tünetek kialakulásáért. Ezt a frakciót gliadinnak nevezzük. Tehát a búza, árpa, rozs és zab glutént tartalmaz, amit a lisztérzékenyek nem fogyaszthatnak. Mai ismereteink szerint a glutén (gliadin) súlyosan károsítja a bélnyálkahártyát az arra érzékeny betegekben. Hogy jön ez létre?

A bélnyálkahártya felszínén bélbolyhok helyezkednek el. A bélbolyhok alkotják a bél felszívó, aktív anyagcserefelületét. Glutén (gliadin) hatására az arra érzékenyekben a bélbolyhok ellaposodnak, sorvadnak, majd teljes mértékben elpusztulnak. Így a bél felszívó, aktív felülete jelentősen csökken, roncsolódik. Képzeljünk el egy dús, hosszú szálú subaszőnyeget, amit fűnyíróval gondosan lenyírtak. Lisztérzékenyekben a glutén (gliadin) tölti be a fűnyíró szerepét. A lecsupaszított bélnyálkahártya nem tudja teljesíteni eredeti feladatát: a táplálék felszívását a bélcsatornából. Ennek következtében hasmenés, emésztetlen székletürítés, fogyás, fejlődésben való visszamaradás, növekedési zavar lép fel. Az ásványi anyagok, vitaminok (főleg a zsírban oldódó A-, D-, E-, K-vitaminok) felszívódása is zavart szenved, ami vitaminhiányos állapot kialakulásához vezet. Súlyos esetben vérszegény, sorvadt, alacsony, vékony végtagokkal, elődomborodó pókhassal rendelkező, szomorú tekintetű, rosszkedvű gyermeket látunk magunk előtt.

Ritkán észleljük a lisztérzékenység klasszikus klinikai képét. A betegek hamarabb kerülnek szakemberhez, így a fent vázolt súlyos esetekkel csak elvétve találkozunk. Gyakrabban csak az ellaposodott súly- és hossznövekedési görbe, csökkent fejlődési ütem utal a rejtett hibára.

A betegség jellemző klinikai tünetei általában 1-2 éves kor körül jelentkeznek, a legtöbb lisztérzékeny beteg 2-5 éves kor között kerül felismerésre, de előfordult már, hogy csak felnőttkorban derült ki a pontos és végleges diagnózis. A betegség a rendszeres glutén- (gliadin-) fogyasztás kezdetétől számítva általában fél-egy éven belül jelentkezik. A kórkép létrejöttében genetikai tényezők is szerepet játszanak. Egyes krónikus betegségekhez (pl. fiatalkori cukorbetegség) gyakrabban társul. Családban való ismétlődési kockázata magasabb az átlagnál.

Lisztérzékenység megállapításához egy speciális műszerrel kis mintadarabot veszünk a vékonybélből, amit mikroszkóppal vizsgálunk. A mintavételt három alkalommal megismételjük: a panaszok elején, a diéta bevezetése után 1-1,5 évvel, valamint a gluténterhelés után. Nagyítás alatt figyeljük meg a bélbolyhok alakját, nagyságát, sejtes elemeit. Ezenkívül vérből speciális ellenanyagokat (glutén-, gliadin-, endomysiumellenes) tudunk kimutatni laboratóriumi módszerekkel.

Ha megtörtént a pontos és végleges diagnózis, akkor a lisztérzékeny betegnek egy fontos és nem könnyű feladata van: a diéta. A diéta lényege: a búza, árpa, rozs és a zab kiiktatása az étrendből. Kukoricalisztből, rozslisztből elkészített ételeket fogyaszthat a lisztérzékeny beteg. Szabadon fogyaszthat tejet, tejterméket, tojást, gyümölcsöket, zöldségeket, húsokat, burgonyát, rizst, halat, olajat, zsiradékokat. A gluténmentes diéta életre szóló a lisztérzékenyek számára. Sokszor, főleg tizenéves betegeink, megszegik a diétát és "melléesznek". Előbb-utóbb a tünetek megjelennek, a panaszok kiújulnak.

A lisztérzékeny betegek, gyermekek nagyobb kórházakban, klinikákon gyomor-bél betegekkel foglalkozó szakemberek (dietetikusok, orvosok, szakasszisztensek) felügyelete, gondozása alatt állnak. A lisztérzékeny betegeknek országos szövetsége van. Betegek, családtagok vesznek részt az egyesület munkájában, egymást támogatva és segítve. Jelentős társadalmi hozzájárulás (megemelt családi pótlék) is segíti a betegek és hozzátartozók mindennapi gondjainak enyhítését.

Ruszinkó, V.