Nevét arról az orvosról kapta, aki 1907-ben először írta le a jellegzetes tüneteket. Az egyik leggyakoribb demencia típus. Folyamatos romlást mutató (progresszív jellegű) agyi megbetegedés, mely a mindennapi életvitelt, önellátó képességet nagyban befolyásolja.

A szellemi leépülésen (=demencia) a magasrendű agyi funkció pusztulását értjük. Ebben a folyamatban károsodik többek között a memória, a gondolkodás, az önellátó-képesség, a körülményeknek megfelelő viselkedés, és az érzelmek kontrollálásának képessége is. Vissza nem fordítható állapotról van szó, sőt lassúbb vagy gyorsabb romlásra kell számítanunk.

Az Alzheimer-kór önmagában, vagy más agyi betegséggel szövődve Magyarországon is a szellemi leépülés leggyakoribb oka. Becsült adatok szerint hazánkban több mint százezer ilyen beteg él.

1. Kialakulása "alattomosnak" is mondható, hiszen már az első tünetek jelentkezése előtt évekkel elkezdődnek a kóros agyi folyamatok. Ezek egyedüli kiváltó okát nem is merjük: valószínű, hogy több rizikófaktor egyidejű fennállása szükséges. Minél idősebb valaki, annál nagyobb valószínűséggel betegszik meg: a 65 év felettiek kb. S %-a érintett. Azonban nem csak az idősek betegsége: ritkábban, de már az ötvenes éveikben járóknál is megjelenhet.

2. Két formáját különíthetjük el:

A CSALÁDI nagyon ritka. Az összes megbetegedés kb. 1-5 %-a. Itt az öröklődésnek nagyobb szerepe van, általában korábban indul és "rosszabb indulatú", mint a másik típus.

"SZÓRVÁNYOSAN"-an jelentkező, ez a gyakoribb típus, inkább az idősebbeket érinti és lefolyása is lassúbb, "jobb indulatú".

Tehát ha előfordul Alzheimer beteg a családban, gyermekének nem kell attól rettegni, hogy ő is ugyanúgy megbetegszik. A tudomány mai állása szerint több genetikai faktor együttes jelenléte és külső tényezők egyidejű fennállása is szükséges a kórkép kialakulásához.

3. A betegség pontos oka nem ismert, de több tényező szerepét feltételezhetjük:

• genetikai adottság gyulladás
• vírus
• környezeti ártalom

4. Mindezek együttesen válthatják ki az arra genetikailag hajlamos embereknél a betegséget. Milyen módon? Két folyamat is lehetséges:

a) olyan ártalmas anyagok keletkeznek az agyban, melyek elpusztítják az idegsejteket.

b) az idegsejtek információt átvivő anyagainak mennyisége csökken.

Az Alzheimer-kór nem fertőző!

A másik gyakori demencia ok az érbetegségre visszavezethető vérellátási zavar, pl. érelzáródás: a tápanyagellátás romlása, vagy megszűnése is elpusztítja az idegsejteket. Ez az a betegségcsoport, melyet gyakran érelmeszesedésnek, agylágyulásnak, cerebroszklerózisnak is neveznek (orvosi nyelven vaszkuláris demencia).

Hasonló tünetei lehetnek, mint az Alzheimer-kórnak, de háttere, és így gyógyszeres kezelése is más.

Az Alzheimer betegség és a vaszkuláris demencia együttesen is előfordulhat, így jönnek létre az ún. "kevert" formák. Tehát alapvetően ez a két kórfolyamat áll legtöbbször a szellemi leépülés hátterében. Nehezen eldönthető, melyik fordul elő gyakrabban, mindenesetre együtt az összes demenciával járó betegségek kb. 90 %-át teszik ki. A maradék 10 %-ban már ritkább agyi kórképek okozzák a problémát, viszont ezek között vannak visszafordítható, gyógyítható formák is.

A Memória alapítvány első kiadványában írtunk a szellemi leépülést jelző általános tünetekről. Ezek érvényesek az Alzheimer-kórra is.

Bár nem mindenkinél azonosak sem a kezdeti tünetek, sem a betegség lefolyása, mégis általánosan jellemző, hogy érintetté válnak az emlékezet, a tanulási képesség, a személyiség, a döntés-képesség, a mozgás-kivitelezés, a fizikum, és az érzelmek is, - így a beteg mindennapi önellátásában egyre inkább mások segítségére szorul.

Szakorvos (elmeorvos, ideggyógyász) állítja fel a diagnózist az előzmények birtokában, speciális tesztekkel, klinikai, labor, műszeres és korszerű képalkotó (pl. CT=komutertomográgia) vizsgálatokkal.

• Elsőként a friss események, esetleg ismerősök nevei esnek ki az emlékezetből.
• Nem tudja a pontos dátumot, ismeretlen helyen nem igazodik el, nehezebben talál haza.
• Nehezen dönt apró dolgokban is.
• Érdeklődése csökken munkája vagy hobbija iránt.

Ha egy rokonukon vagy barátjukon rendszeresen tapasztalják ezeket a tüneteket, jó, ha rábeszélik, hogy forduljon orvoshoz, sőt el is kell kísérnünk, hiszen a szakembernek objektív információra is szüksége van.

Mindegyiket speciális problémák jellemzik. Az egyes fázisok között évek telnek el.

1. Korai stádium

Az egyes tünetek enyhék, külön-külön akár jelentéktelennek is tűnhetnek.

• Memóriacsökkenés, jellemzően a friss eseményekre.
• Időbeni tájékozatlanság: nem tudja a pontos dátumot, esetleg évszámot sem.
• Térbeli tájékozatlanság: nem ismeri ki magát ismerős helyeken.
• Aktivitás, kezdeményező készség csökken.
• Nem jutnak eszébe ismerős nevek, hétköznapi szavak. Sok beteg feszült, szorongó, epressziós lesz ezektől a kezdeti tünetektől.

2. Középsúlyos stádium

Kifejezett tünetek jellemzik, melyek már a mindennapi életvitelt is korlátozzák.

• Jelentős emlékezetzavar (pl. családtagok nevei sem jutnak eszébe).
• Csökken az önellátó képesség: segítségre van szükség az öltözködésben, tisztálkodásban, stb.
• Könnyen eltéved.
• Hétköznapi szavak sem jutnak eszébe, gyakran felcseréli, ill. nem érti meg azokat. Gyakran jelentős írási, olvasási és számolási zavarok is kialakulnak.
• Jelentős pszichés tünetek jelentkezhetnek: nem létező/ jelenlévő személyek, dolgok hallása, látása (hallucináció), ok nélküli gyanakvás, vádaskodás, dührohamok, stb.

3. Súlyos stádium

Teljes függőség. Mind szellemileg, mind fizikálisan súlyos hanyatlás.

• Etetni kell.
• Nem ismeri fel családtagjait, barátait.
• Mozgászavar: akár ágyhoz kötötté is válhat.
• Vizelet és széklettartási képtelenség (=inkontinencia).
• Súlyos viselkedési zavarok.

Első az orvosi kivizsgálás.

Nincs olyan vizsgálat, amelyre önmagában biztos kórismét lehetne alapozni. Csak számos, különböző adat és lelet együttes értékelése alapján, és más, hasonló tüneteket okozó betegségek kizárása után lehet azonosítani az Alzheimer-kórt.

A szükséges vizsgálatok:

1. A szakember számára a beteg szellemi képességeinek tesztekkel történő részletes feltérképezése alapvető. Az ezekben szereplő kérdéscsoportok feltárják a memória, a figyelem, a gondolkodás, mozgáskivitelezés, stb. zavarait. Ez a vizsgálat akár több órát is igénybe vehet.

2. Egyéb, részletes fizikális, idegrendszeri, labor-, és speciális modern röntgenvizsgálatokkal (pl. CT = komputer tomográfia) kell kizárni azokat az egyéb betegségeket, melyek hasonló tüneteket okozhatnak. 100 %-os diagnózis csak agyszövetből történő mintavétel után (agybiopszia), mikroszkópos vizsgálat alapján állítható fel. A gyakorlatban azonban ezt a módszert nem használják, hiszen a fenti eredmények is elfogadható biztonsággal határozzák meg a betegséget.

Van-e valamilyen gyógymód?

Sajnos, miután nem ismerjük még a betegség okát, nem is tudjuk gyógyítani. Azonban léteznek már olyan gyógyszerrel, melyek csökkentik a tüneteket, és javítják a betegek életminőségét.

Ezen kívül pedig vannak már olyan kezdeményezések, mellyel abban segítik az érintett családokat, hogy meg tudjanak küzdeni ezzel a nehéz élethelyzettel.

Gyógyszeres kezelés

A legfontosabb: orvosi javaslat nélkül ne adjunk semmilyen gyógyszert erre a betegségre!

A betegséggel járó lelki és magatartási zavarokra ható gyógyszerek:

Számos olyan készítmény van, melyek a betegség zavaró tüneteit (nyugtalanság, alvászavar, agresszivitás) csökken tik vagy megszüntetik. Ezeket csak a szakorvos javaslata alapján szabad adagolni, hiszen egy kis változtatás is ronthat a beteg állapotán, és ijesztő, új tüneteket is kiválthat, pl. zavartságot, bevizelést, hallucinációkat.

Ezeket a gyógyszertípusokat szokták felírni: depresszió elleni szerek szorongásoldók altatók a kóros mértékű gyanakvás és hallucináció elleni szerek

Az agyműködés javítását célzó szerek:

Számos hagyományos agyi anyagcsere-, "keringés-javító" készítmény, ill. vitamin áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy a már elégtelenül muködo és csökkenő számú idegsejt állapotát megőrizni, javítani próbáljuk.

Jó hír, hogy olyan új gyógyszertípus is elérhető néhány éve, melyhez az eddigieknél jóval nagyobb reményeket fűzhetünk a kóros folyamatok lassítása terén.

Az Alzheimer-kóros beteg agyában az acetilkolin, ez a fontos információ-, üzenetközvetítő anyag csökkent mennyiségben van jelen. Az új gyógyszer segít fenntartani az eredetihez hasonló egyensúlyt úgy, hogy csökkenti ennek a molekulának a lebomlását. Az így ható vegyületeket acetilkolinészteráz-gátlóknak nevezzük.

Már van arról tapasztalat, és több éves klinikai vizsgálat a szakirodalomban, hogy késlelteti a tünetek megjelenését, tehát segíti a szellemi képességek, és így az önellátó képesség minél további megőrzését is.

Nem csak gyógyszerrel lehet segíteni!

A betegekkel folytatott egyéni és csoportos foglalkozásoknak is az a célja, hogy segítsenek a létfontosságú információk és a hétköznapi életvitelhez szükséges képességek megőrzésében.

Az ilyen, mindig személyre szabott gyakorlatokat szakemberektől (orvos, pszichológus, gyógypedagógus) a hozzátartozók megtanulhatják, és mint egyéni tréninget, betegüknél otthon is alkalmazhatják. A beteg érdeke is, hogy őt ápoló családtagja megőrizze lelki és fizikai egészségét. Gyakran a hozzátartozók is lelki támogatásra és szakmai tanácsokra szorulnak. Ha szükséges, orvos, pszichológus és a sorstársi közösségek, klubok is segíthetnek.

Egy egyszerű teszt a memória és a tájékozódó képesség ellenőrzésére

Ha őt nem zavarja, ezeket a kérdéseket tehetjük fel betegünknek ahhoz, hogy pillanatnyi szellemi állapotát ellenőrizhessük.

• Hány éves?
• Hány óra van most?
• Jegyezzen meg egy-két adatot (pl. egy kitalált címet), és a teszt végén kérdezzük vissza.
• Milyen évet írunk most?
• Hol vagyunk most?
• Kérdezzük meg két közeli ismerős nevét.
• Mikor született?
• Mikor kezdődött az első világháború?
• A jelenlegi miniszterelnök neve.
• Számoljon visszafelé húsztól egyig.

Minden helyes válasz egy pontot ér. Jelentős feledékenységre utal, ha csak 6, vagy annál kevesebb pont gyűlik össze, viszont később megismételve a vizsgálatot, 1-2 ponttal több is javulást jelezhet.

Aki szembesül ezzel a betegséggel, megtudja, milyen nehéz vele megküzdeni. A legtöbb családban minden ápolási feladat egyetlen személyre hárul, aki hamarosan úgy érzi, hogy már csak saját magára számíthat.

"Senki sem akar, vagy nem tud úgy segíteni, ahogy szeretném...

Senki nem értheti meg a gondjaimat, csak aki együtt él egy ilyen beteggel..."

Mégis: Segítenek a gyógyszerek, és ha többet tudunk az Alzheimer-kórról, könnyebbek lesznek mindennapjaink is.

Ezeket a füzeteket azért bocsátjuk az Ön rendelkezésére, hogy Ön, aki a szülőjét, házastársát, testvérét, más közeli rokonát ápolja, ne érezze magát egyedül. Hogy ne legyen örök lelkiismeretfurdalása. Hogy könnyebben elfogadja saját haragját, türelmetlenségét, vagy akár elérzékenyülését, indulatait, érzéseit betege irányában. Azért is, hogy hasonló helyzetben lévő családtagok megoszthatjuk egymással gondjainkat és tapasztalatainkat.

Ez a segítség.