A betegség

A védőoltások korában a bárányhimlő az egyik leggyakoribb fertőző gyermekbetegség. Az enyhe lefolyású, jellegzetes, hólyagos kiütéssel járó, lázas megbetegedést - csakúgy, mint az övsömört - a varicella zoster nevű vírus okozza. Az emberek 85-90%-a felnőttkorára átesik a fertőzésen.

A betegség rendkívül ragályos: cseppfertőzéssel terjed, és használati tárgyak is közvetíthetik. A lappangási idő - körülbelül 14-21 nap - után jelentkeznek az első kiütések. A beteg azonban már 1-2 nappal a jellegzetes foltok megjelenése előtt is fertőz. Ha valaki elkapta a betegséget, általában két hétig nem panaszkodik, amíg a vírusok a szervezetében szaporodnak. Bárányhimlős járványok kialakulása leginkább a téli és tavaszi hónapokra jellemző, lefolyási ideje 1-2 hét.

A viszkető pöttyök mellett gyakori a nem túl magas láz (37,5-38,5 °C), a gyengeség, étvágytalanság és hasfájás. A bárányhimlős gyermekek a viszketős hólyagok miatt igen nyűgössé, nehezen kezelhetővé válnak. Gyakori tapasztalat az is, hogy családon belül a másodikként megbetegedő gyermeken lényegesen több hólyag jelentkezik, a harmadiknak pedig már a bőre színe is alig kivehető a sok hólyag miatt.

A kiütések jellegzetesek. Először színes gombostűfejnyi foltok (makulák), majd göbcsék (papulák) észlehetők, amelyeken többnyire egy napon belül megjelennek a harmatcseppre emlékeztető hólyagok (vezikulák). A hólyagok testszerte mindenütt, a hajas fejbőrön, a törzsön, a tenyéren, a talpon, sőt, még a nyálkahártyákon, például a szájban is megjelenhetnek. A szerencsések átvészelik pár tucat hólyaggal, de 4-500 bőrjelenség sem ritka. A vezikulák bennéke két-három napon belül megzavarosodik, gennyessé válik (pusztula), közepe behúzódik majd pörkké szárad. A gyógyulást kimondani a pörkök leválása után lehet, de maguk a pörkök már élő kórokozót nem tartalmaznak.

Gyermekkorban a bárányhimlő többnyire komplikációk nélkül átvészelhető, enyhe lefolyású, bár igen kellemetlen tünetekkel járó fertőzés. Azonban serdülőkortól kezdve súlyosabb lehet a betegség, valamint szövődményei is gyakrabban fordulnak elő. A varicella vírussal szemben fokozott veszélynek vannak kitéve a várandós édesanyák és az újszülötteik, az immunhiányos emberek, a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok és az egészségügyben dolgozók.

A varicella átvészelése életre szóló immunitással jár ugyan, de ez az immunitás az évek múlásával megkopik. A bárányhimlőn átesettek szervezetében még hosszú évekig lappang a vírus a gerincoszlop melletti idegdúcokban, és az immunitás gyengülésével - főleg idősebb korban, daganatos megbetegedés, AIDS, kemoterápia esetén - övsömör formájában jelentkezik.

Szövődmények

A bárányhimlő az egészséges életmódot élők esetében sem tekinthető minden esetben ártalmatlan betegségnek. A varicella - hasonlóan a többi humán herpesvírus-fertőzéshez - átmeneti, de nem elhanyagolható immunrendszeri gyengüléssel jár, így akár egy tüdőgyulladás lefolyása is súlyosabb formában zajlik, mint a bárányhimlőt okozó vírus nélkül ez várható lenne.

A viszkető pöttyöket a gyerekek sokszor elvakarják, ezáltal elfertőzve a bőrfelületet. Nem gyakran, de előfordul, hogy ezekből az elvakarásokból időről-időre komolyabb fertőzés alakul ki, amit már csak a gyermek antibiotikum kezelésével lehet rendbe hozni.

Ritkább idegrendszeri szövődményként a kisagyat érintő komplikáció, azaz a cerebellitis érdemel első helyen említést. A riasztó tünetek (szédülés, járásképtelenség) ellenére igen jóindulatú, minden beavatkozás nélkül is 2-3 hét alatt gyógyuló betegségről van szó.
Előfordulhat a nagyagyat érintő, súlyos lefolyású varicella agyvelőgyulladás (encephalitis) is, amelyre a tartós eszméletzavar, a nehezen kezelhető generalizált görcsrohamok, esetenként kérgi vakság jellemző.
A neurológiai szövődmények egyik ritka, jóindulatú, ám igen kellemetlen formája a Ramsey-Hunt-szindróma, amely a dobhártyán látható apró kiütésekkel és azonos oldali arcidegbénulással jár. A Reye-szindróma ritka, de nagyon súlyos szövődmény, csaknem mindig 18 éven aluliakban lép fel és 3-8 nappal a kiütések megjelenése után kezdődik.

A varicella iránti fogékonyság általános. Ha a fertőzés nem kisgyermekkorban, hanem serdülő- vagy fiatal felnőttkorban lép fel, a tapasztalat szerint elhúzódóbb és súlyosabb a lefolyás, és igen sok bőrjelenség várható, különösen akkor, ha az illető felnőtt dohányzik, alkoholista vagy kábítószerfogyasztó.

Megelőzés

A bárányhimlő kétféleképpen előzhető meg: aktív és passzív immunizációval.

A passzív immunizáció során specifikus immunglobulint (varicella-zoster immunglobulin) juttatnak a beteg szervezetébe. Bizonytalan hatékonysága, költségessége és a hatás átmeneti tartama miatt napjainkban alkalmazása háttérbe szorult. Gyakorlatilag csak kórházi ellátásra szoruló betegek, például kezdődő anyai varicella esetén az újszülöttek számára javasolják elsősorban.

Az aktív megelőzésre védőoltás formájában több mint két évtizede lehetőség van. Az első, élő, gyengített (attenuált) varicella vakcinát a japán Takahashi professzor és munkacsoportja fejlesztette ki, amelynek módosított változatait azóta a világ több országában, így Magyarországon is törzskönyvezték.
A hazánkban még kevésbé ismert vakcina a nem kötelező védőoltások közé tartozik. Hatékony, tartós immunitás kialakítására alkalmas és kevés mellékhatással jár. Védőoltással a bárányhimlő szövődményeivel együtt megelőzhető: így az életkor előrehaladtával kialakuló betegség súlyosabb lefolyása kivédhető, valamint a veszélyeztetett csoportokkal gyakrabban érintkezők egészsége is megtartható.
A világ több országában már (pl. USA, Kanada, Uruguay, Japán, Korea, Finnország) ez a védőoltás már az életkor szerint, minden gyermeknek ajánlott védőoltások között is szerepel. Oltással meggátolható a járvány kialakulása gyermekintézményekben és egyéb zárt közösségekben. Alkalmazásával az oltottakban ritkább a felnőttkori övsömör előfordulása, valamint súlyossága csökkenthető.

A védőoltás kilenc hónapos kortól adható. 12 éves korig 1 oltás, míg 13 éves kor felett 2 oltás szükséges a 100%-os védettség eléréséhez. Bármilyen más védőoltással együtt beadható, de csak ellentétes oldalra vagy karba. Nem szívható össze egy fecskendőbe egyik oltással sem. A kötelező védőoltások közül beadható a kanyaró-rubeola-mumpsz elleni oltással, és a járványos gyermekbénulás elleni Sabin-cseppekkel. Oltással 15-20 nap alatt alakul ki a védettség, míg a bárányhimlő lappangási ideje 14-21 nap. 72 órával a fertőzés megkapása után a védőoltás elvileg még hatásosan megelőzheti a betegség kialakulását.

Leendő anyák figyelmébe

Bizonyos élethelyzetekben nagyon kockázatos megbetegedni bárányhimlőben. Ilyen élethelyzet a terhesség is, hiszen a fertőzés mind a várandós édesanya, mind a magzat számára fokozott kockázatot jelent. A védőoltás alkalmazása ezért különösen ajánlott a betegségen át nem esett, még szülés előtt álló fiatal nők számára, minimum 3 hónappal a teherbe esés előtt.
A tapasztalatok azt mutatják ugyanis, hogy azonos korú terhes és nem terhes nőket összehasonlítva bárányhimlős megbetegedés esetén a tüdőt érintő szövődmények kockázata az előbbiekben kb. tízszer nagyobb.

Azok a gyermekek, akik méhen belül vészelték át az anyai bárányhimlőt, bizonyos mértékben védettnek tekinthetők. Ám ezeknek a gyermekeknek nagy valószínűséggel övsömörük alakul ki csecsemőkorban vagy kisgyermekkorban. A megfigyelések szerint ezek lefolyása enyhe, antivirális kezelés nem szükséges, és a védettség a későbbiekben már tartós.

A bárányhimlő magzatkárosító kockázata a terhesség első három hónapjában jelentős, ilyenkor - a baba szervfejlődésének időszakában - ugyanis komplex, az idegrendszert, a látást, a hallást, a szívet, a végtagokat érintő, gyógyíthatatlan fejlődési rendellenesség alakulhat ki.

A harmadik hónaptól átvészelt anyai bárányhimlő magzati kockázata már csekély. A születés körüli időszak jelent ismét nagy kockázatot a születendő gyermekre akkor, ha a kismama a szülés előtt öt napon belül vagy két nappal utána betegszik meg bárányhimlőben. Ilyen esetben ugyanis nagy vírusmennyiség juthat a magzatba, aki világra jön, még mielőtt az anya termelte ellenanyagokhoz hozzájutna. Ezeknek az újszülötteknek az esetében súlyos lefolyású fertőzésre lehet számítani 10-12 napos korban, mely megfelelő ellátás nélkül az esetek 30%-ában halállal végződik.

Nem ritka eset, amikor az újszülött a testvérétől kapja el élete első heteiben a bárányhimlőt. Ilyenkor a várható varicella mindenképpen kisebb kockázatú, mint a méhen belül szerzett. Lefolyását nagy mértékben befolyásolja az, hogy az édesanya volt-e már bárányhimlős és tud-e szoptatni. Ha védett és szoptat, akkor minden esély megvan arra, hogy az újszülött fertőzése enyhe lefolyású legyen, ha nem, akkor szükség lehet antivirális kezelésre. Utóbbi esetben az édesanya is kaphat bárányhimlőt, annak minden kockázatával.

A terhesség alatt kialakuló övsömör semmilyen kockázatot nem jelent a magzatra nézve, mert a vírus nem kerül a véráramba. A kismama szervezetében termelődő ellenanyag a későbbiek folyamán védőhatású lehet az újszülöttre, különösen akkor, ha a csecsemő szopik.