A reflux betegség nyelôcsövön kívüli tünetei

A garat és a gége még a nyelôcsônél is gyengébb védelemmel van ellátva a gyomorból visszaáramló savval szemben. Ennek következtében a sav könnyen garat-, illetve gégegyulladást okozhat.

A kezelés kulcsa a hosszú távú fenntartás. A reflux betegség jellemzôen elhúzódó állapot, amelyben a panaszok és a nyálkahártya károsodása a gyógyszeres kezelés abbahagyása után gyakran visszatérnek.

A reflux betegség a világon az egyik leggyakrabban elôforduló emésztôrendszeri rendellenesség, amely a lakosság jelentôs részét érinti (a felnôtt lakosság 40-60%-ának van erre utaló panasza).

Az orvosok már régen sejtették, hogy a reflux betegség ún. atípusos, emésztôrendszeren kívüli tüneteket is okozhat, azt azonban csak néhány évtizede tudják, hogy ezek elôfordulási gyakorisága megközelítheti a típusos tünetekét.

A reflux betegség tünetei két nagy csoportba sorolhatók: típusos és atípusos tünetek. A két tünetcsoporton belül melyek a vezetô panaszok?

A típusos tüneteken belül a vezetô panasz a jól ismert gyomorégés, amely a mellcsont mögött jelentkezô kellemetlen, égô érzésként írható le. Jelentkezését a savas gyomortartalom nyelôcsôbe történô visszaáramlása okozza, ezért a "gyomorégés" kifejezés tulajdonképpen téves. Az angol szakszó, a "heartburn", vagyis "szívégés" szintén félrevezetô. Eredete talán azzal magyarázható, hogy mind a gyomorégés, mind a szíveredetű fájdalom – bár egymástól függetlenek  a mellcsont mögött jelentkeznek.
Az atípusos tünetcsoporton belül három fôcsoportot különíthetünk el: nem szíveredetű mellkasi fájdalom, légzôszervi panaszok és gégészeti tünetek. A légzôszervi panaszok közé tartozik az asztma, a krónikus, idült köhögés  számos olyan tünet, amely a reflux betegségtôl függetlenül is jelentkezhet allergiás vagy bármilyen más alapon. A leggyakoribb gégészeti panasz a fôleg reggel jelentkezô rekedtség. Mindent összevetve az atípusos tünetek komoly problémát jelentenek, mert bár mindenütt felsoroljuk ôket, a klinikai képek összekeverednek: nagyon nehéz eldönteni, hogy egy bizonyos atípusos panasz valóban a reflux betegséget jelzi-e vagy egy másik  a savas gyomortartalom nyelôcsôbe történô visszaáramlása nélkül jelentkezô  betegséget.
A típusos és atípusos tünetek többnyire egyszerre vagy külön-külön jelentkeznek?
Ha az orvos nagyon pontosan rákérdez a tünetekre, ha minden részletre odafigyel, akkor általában ki lehet mutatni, hogy egyszerre jelentkeznek. Van néhány olyan – megfontolandó – álláspont is, melyek szerint ezek a tünetek voltaképpen beletartoznak szervesen a GERD palettájába, így helyesebb lenne "extraoesophageális" (nyelôcsövön kívüli) vagy "supraoesophageális" szimptómáknak (tüneteknek) nevezni ôket. A betegek egyénisége, egészségi állapota nagymértékben eltér, ezért mindannyian másképpen értékelik a tünetek súlyosságát, sokan oda sem figyelnek gyomorégési vagy fulladási rohamaikra. Másrészt a reflux betegség lehet néma, ami azt jelenti, hogy gyakran tünetszegény és elbújik a vezetô atípusos tünet mögött. Néhány perces savas expozíció (a nyelôcsôben fennálló maró hatás) ugyan kiválthat heves köhögési rohamot vagy hörgôgörcsöt, komoly emésztôszervi panaszt azonban nem feltétlenül okoz, így azok elsikkadnak.

A típusos vagy atípusos tünetcsoport a veszélyesebb? Egyáltalán lehet-e ilyen különbséget tenni? Nem, nem lehet. A tünetek önmagukban nem tekinthetôk veszélyesnek, "csupán" az életminôséget rontó tényezôknek. A szövôdmények szempontjából nem az a fontos, hogy a tünetek típusosak vagy atípusosak-e, hanem, hogy mennyi ideig állnak fenn megfelelô kezelés nélkül. Ha nagyon sokáig fennállnak, akkor például egy reflux betegség okozta asztma a késôbbiekben valódi asztmává alakul át.

A refluxos betegek életminôségét nagymértékben rontja az ún. éjszakai saváttörés, az alvás közben vagy lefekvéskor jelentkezô gyomorégés.
Az éjszakai gyomorégés az utóbbi idôben került az érdeklôdés homlokterébe. A betegek maguktól nem mindig számolnak be róla, de rákérdezés után sokkal többen panaszkodnak rá, mint valaha is gondoltuk. A gyomorégéses tünetek azonban nem minden refluxos betegnél jelentkeznek éjszaka, nappal  testhelyzet-változtatáskor (lehajlás) vagy étkezés után  ugyanolyan intenzitással elôfordulhatnak.

A reflux betegség atípusos tünetek alapján történô felismeréséhez számos szakterület összefogására van szükség  fül-orr-gégészet, fogászat, pulmonológia. Működik ez az együttműködés a szakterületek között?

A helyzet az, hogy például fül-orr-gégészek gyakran csak azokban az intézetekben ismerik a fül-orr-gégészeti betegségek lehetséges összefüggését a reflux betegséggel, ahol jól működô gasztroenterológiai centrum, illetve csoport dolgozik. Ilyen intézetekben a szakembereknek lehetôségük nyílik az interdiszciplináris (több szakterületet érintô) tapasztalatok megvitatására.

A túlspecializálódás feloldásában hatalmas jelentôsége van a megfelelô családorvos-képzésnek. Ôk találkoznak leggyakrabban a betegekkel, ezért nekik kell a különbözô tüneteket összekapcsolni: ha például egy jellegzetesen gyomorégéses beteg egyszer csak arra kezd panaszkodni, hogy az utóbbi idôben éjszaka nagyon gyakran köhög, fullad, asztmás jellegű köhögése van, akkor a családorvos már gyanakodhat a reflux betegségre. Ha azonban a beteg tüneteivel csak tüdôgyógyászhoz fordul, akkor  a teljes kórkép hiányában  a reflux betegség könnyen elsikkadhat kivéve, ha a többirányú érdeklôdésű szakember azonnal felfigyel a légzôszervi tünetcsoportba nehezen beleilleszthetô tünetekre (reggeli rekedtség, torokköszörülés stb.). A szakterületek közötti összefogás tehát elengedhetetlen a reflux betegség felismerésében és kezelésében. Ezévi fô tevékenységem  természetesen a gyógyítás mellett  éppen ennek az információs szakadéknak a megszüntetése.

Milyen megközelítéssel kezelik az atípusos tüneteket?

Atípusos tünetek esetében elfogadott eljárás a diagnosztikus protonpumpa-gátló teszt alkalmazása. Ha például egy köhögésre panaszkodó betegnél kizártuk az irritatív környezet (vegyszerek) okozta asztma, illetve valódi, öröklôdô asztma lehetôségét, akkor terápiás tesztként két hónapig protonpumpa-gátló gyógyszerrel kezeljük. Amennyiben a savtermelést gátló gyógyszer hatására a légzôszervi tünetek enyhülnek vagy megszűnnek, akkor megállapíthatjuk, hogy a reflux betegség okozta a tüneteket. Kizárólag protonpumpa-gátló gyógyszerek adása azonban nem mindig elegendô. A reflux által súlyosbított asztma esetében mindkét betegséget kezelni kell. Bár savtermelést gátló gyógyszerekkel enyhíthetjük az asztmát kiváltó vagy súlyosbító tényezôt, a hörgôgörcsök  amelyekhez a szervezet már szinte hozzászokott  szintén kezelésre szorulnak.

Másik érdekes különbség, amely természetesen a kezelést is befolyásolja, az a következô: míg az atípusos tünetekkel jelentkezô betegek 60-75 százalékában endoszkóposan nem mutatható ki nyelôcsô-gyulladás, addig a típusos tünetekkel jelentkezô betegek jelentôs többségében igen.

Az Ön tapasztalata szerint a betegek mennyi idô elteltével fordulnak elôször orvoshoz az elsô kellemetlen tünet jelentkezésétôl számítva? Atípusos tünetekkel jóval korábban fordulnak orvoshoz, mint típusos tünetekkel. Jól ismert tény, hogy a gyomorégést elôször mindenki maga próbálja megszüntetni  gyakran káros  házi praktikákkal (tej, pálinka). Atípusos tünetekkel azonban, például ismételten jelentkezô köhögési rohamokkal, torokfájással, orrmelléküreg-gyulladással vagy mellkasi fájdalommal sokkal korábban keresik fel az orvost.

Léteznek-e magyar adatok a reflux betegség típusos és atípusos tüneteinek elôfordulásáról? A típusos tünetekre vonatkozóan már több felmérést is készítettek a betegek (laikusok), a családorvosok és a gasztroenterológusok körében. Az eredmények azonban jelentôsen különböznek, hiszen mind a betegek, mind a szakemberek csoportján belül is nagymértékben eltér a reflux betegség ismertségének aránya, illetve súlyosságának megítélése. Pontos elôfordulási adatok egyébként más országokban sincsenek.

A reflux tünetei

1. Típusos (emésztôrendszeri) tünetek (gyomorégés, nyelési nehézség, regurgitáció/visszaáramlás)
2. Atípusos (emésztôrendszeren kívüli) tünetek:
a. nem szíveredetű mellkasi fájdalom,
b. légzôszervi panaszok (asztma),
c. fül-orr-gégészeti tünetek (krónikus köhögés,
garat-, gége- és torokgyulladás, rekedtség)

A reflux betegség nyelôcsövön kívüli tünetei

Mind az egészséges emberek, mind a refluxos betegek esetében elôfordulhat, hogy a visszaáramló savas gyomortartalom a szájüreg vagy a garat és a gége nyálkahártyájával érintkezik. A garat az orrüreg hátsó részétôl a gégefedôig terjed. A gégefedô a légcsô bemeneti nyílását zárja el nyeléskor. A gége a hangképzés szerve. Belsô felszínét a hangszalagok osztják ketté, alattuk kezdôdik a légcsô.

Ha a beteg kórtörténetében szerepel regurgitáció (a gyomortartalom visszaáramlása a szájba), különösen éjszaka és köhögés kíséretében, akkor nagy valószínűséggel olyan refluxról beszélünk, amely a nyelôcsônél magasabban fejti ki káros hatását. A gyakori torokköszörülés, a visszatérô  fôleg reggeli  rekedtség, a kellemetlen lehelet, valamint a szűnni nem akaró köhögés mind-mind a reflux betegség nyelôcsövön kívüli tünetei közé tartoznak.

 A reflux betegség okozta fül-orr-gégészeti panaszoktól szenvedô betegek mindössze 43%-ánál jelentkeznek a klasszikus gyomorégéses, regurgitációs és nehéznyeléses tünetek.
 Bizonyos felmérések szerint az asztmások akár 80%-ának is lehet reflux betegsége. Ha egy asztmás beteg tünetei, asztmás epizódjai késô éjszaka jelentkeznek vagy nem javulnak a hagyományos gyógyszerekre, az orvos joggal gyanakodhat a reflux betegségre mint a tünetek elôidézôjére.
 A reflux betegség felelôs a krónikus köhögéses esetek mintegy 20%-áért. A reflux betegség az elsô számú gyanúsított, ha a páciens nem dohányzik.

Fogak

Ma már számos kutatás alapján feltételezhetô, hogy a szájüregbe visszaáramló gyomorsav megtámadja a fogakat. Nemrégiben találtak is olyan bizonyítékokat, amelyek megerôsítik a reflux és a fogszuvasodás összefüggését. Ebben az esetben a fogzománc a sav maró hatásának következtében sérül, vagyis  a lyukas fogak szokásos keletkezésével ellentétben  baktériumok nélküli kémiai folyamatok során.
Megdöbbentô adat  és a sav szerepét bizonyítja , hogy míg a fogszuvasodás elôfordulását az átlagnépesség körében 2-18%-ra becsülik, addig a refluxos betegeknél ez az arány 20-50 százalék is lehet.

 A GERD rövidítés az angol "gastrooesophageal reflux disease" kifejezésbôl származik, jelentése nyelôcsô reflux betegség.
 Az LPRD rövidítés az angol "laryngopharyngeal reflux disease" kifejezésbôl származik, jelentése garat-gége reflux betegség. (A "reflux betegség" kifejezés a mindennapi szóhasználatban kizárólag a nyelôcsô reflux betegséget jelenti.)
 Oesophagus (angol): nyelôcsô.
 Larynx (angol): gége.
 Pharynx (angol): garat vagy torok.

Garat-gége

A garat és a gége még a nyelôcsônél is gyengébb védelemmel van ellátva a gyomorból visszaáramló savval szemben. Ennek következtében a sav könnyen garat-, illetve gégegyulladást okozhat. A refluxos irritáció legjellemzôbb tünetei:
rekedtség, torokfájás, gyakori torokköszörülés, krónikus köhögés, gombócérzet a torokban, keserű íz a szájban, hirtelen légszomj. A garat-gége reflux betegségben szenvedôk közül sokan egyáltalán nem mutatnak gyomorégéses tüneteket, másoknál a nyelôcsôben és a nyelôcsövön kívüli tünetek egyformán jelentkeznek. A panaszok gyakran éjszaka a legrosszabbak (fekvô testhelyzetben), amikor a savas gyomortartalom könnyebben kúszik vissza a nyelôcsôbe. A fehér, fordított V alakot formázó sávok a hangszalagok. A légcsônyílás hátulsó része a sav maró hatásának következtében megvastagodott.

A részletes anamnézis (kórelôzmény) felvétele után az orvos megvizsgálja a beteg fejét és nyakát. Közben különös figyelmet szentel az orrüreg és garat (torok) területének. Ezután következik a gége megvizsgálása, amely egy vékony, rugalmas száloptika, az ún. laryngoscope segítségével történik. Ha a terület kifejezetten piros és gyulladt, elôfordulhat, hogy a betegnek garat-gége reflux betegsége van.
Ha a panaszok különösen súlyosak vagy nem enyhülnek a gyógyszeres kezelés hatására, az orvos további vizsgálatokat kérhet a diagnózis megerôsítésére. Ilyen a 24 órás pH-monitorizálás (megfigyelés), amely a reflux diagnosztikájának ún. arany-standardja. Az ambuláns (kórházi befekvést nem igénylô) vizsgálat során egy vékony szondát dugnak a beteg orrüregén keresztül a nyelôcsövébe. A szonda érzékeli a nyelôcsôbe, illetve a garatba visszajutó gyomorsav mennyiségét. A műszert egy kis zsebszámítógéphez csatlakoztatják, amely 24 órán keresztül rögzíti az eseményeket. A reflux betegség egyértelműen igazolható, ha az LPRD jellemzô tüneteinek jelentkezése és a nyelôcsô, illetve garat pH-értékének 4 alá való csökkenése (a savas vegyhatás fokozódása) egybeesik.
Tüdô

Bár mind a GERD, mind az asztma gyakori betegségek, együttes elôfordulásuk gyakoribb annál, hogy azt a véletlen számlájára írhatnánk. Az amerikai felnôttek 3-10%-a asztmás, 7%-a szenved mindennapi refluxos panaszoktól, 36%-ának havonta legalább egyszer jelentkezik gyomorégéses tünete. A két betegség együttes elôfordulásának esélye  a véletlen törvényeinek megfelelôen – nem haladhatná meg az 5%-ot. Ehhez képest a krónikus asztmában szenvedô betegek 45-89%-a refluxos beteg.
A reflux és az asztma közötti kapcsolatot vizsgáló tanulmányok ellentmondásosak, a mai napig nem tisztázott, hogy vajon a reflux okozza-e asztmát vagy egyszerűen felerôsíti a már meglévô állapotot.

A savas reflux kétféleképpen válthat ki asztmás rohamokat:

 Az elsô esetben a garatba visszajutó savat belélegezzük, így a sav maga okozza a hörgôgörcsöt, amely megakadályozza a levegô szabad áramlását (ez egy asztmás roham).

 A második esetben a sav valójában nem kerül a légutakba. Ekkor a nyelôcsôhöz és a hörgôkhöz futó közös idegek adják a magyarázatot arra, hogy a nyelôcsôben történô savas visszaáramlás a hörgôk összehúzódását okozza.
Ezen két mechanizmuson túl az asztmás légzészavarok kezelésére használt gyógyszerek (antiasztmatikumok) is növelhetik a savas gyomortartalom visszaáramlásának veszélyét azáltal, hogy a hörgôk simaizomzata mellett a nyelôcsô alsó záróizmát is ellazítják. A reflux betegség protonpumpa-gátló gyógyszerekkel történô kezelése azonban enyhítheti az asztmás betegek panaszait (egy 1998-ban publikált kanadai felmérésrôl készült cikk szerint 69 százalékban), sôt az antiasztmatikumok adagja is csökkenthetô (62 százalékban).

Gyomorégés éjszaka és nappal
A reflux betegség leggyakoribb tünete

A gyomorégés egy kellemetlen érzés, amely általában a mellcsont mögött, a mellkasban jelentkezik. Az égetô érzést az okozza, hogy a savas gyomortartalom érintkezésbe kerül a nyelôcsô érzékeny nyálkahártyájával. A gyomorégéses betegek általában a következô tünetekrôl számolnak be: 
égetô mellkasi fájdalom, amely a mellcsont mögött indul és a torok felé irányul,
 olyan érzés, mintha az étel vagy a folyadék visszajönne a szájba vagy a torokba,
 savas vagy keserű érzés a torok hátsó részén,
 lefekvéskor vagy lehajláskor erôsödô mellcsont mögötti fájdalom.

A nyelôcsô keskeny, hozzávetôlegesen 25 cm hosszú izomtömlô, amely a nyelv alatt kezdôdik és a gyomornál végzôdik. Legfelül és legalul a legkeskenyebb, de középen is elvékonyodik kissé

Az étel a következôképpen jut a nyelôcsövön át a gyomorba: a nyelôcsô perisztaltikus mozgása (hullámzó izomösszehúzódások sorozata) a gyomorba "szállítja" az ételt. A gyomor savval és különbözô enzimekkel  nevezetesen sósavval és pepszinnel  lebontja az étel keményítô-, zsír- és fehérjetartalmát.

A gyomor belsô rétegétôl eltérôen, amely egy vastag, védônyálkával ellátott "bélés", a nyelôcsô belsô nyálkahártyája gyengébb védelmet nyújt a gyomorsav és egyéb maró hatású anyagok ellen. A nyelôcsô épségét ezért más tényezôk védik. Ezek közül a legfontosabb a nyelôcsô-gyomor határán elhelyezkedô záróizom. A nyelôcsô alsó záróizma nyelés után megnyílik, hogy az étel bejuthasson a gyomorba, közvetlenül ezután pedig bezárul, hogy megakadályozza a savas gyomortartalom regurgitációját (visszaáramlását). A nyelôcsô alsó záróizma addig marad összehúzódva, amíg újabb falatot le nem nyelünk. Ha ez a szorító zár vagy gyűrű nem elegendô a regurgitáció megakadályozásához és a sav visszaáramlik a nyelôcsôbe (reflux), a nyelôcsô perisztaltikus mozgása képviseli a második védelmi vonalat, és a felszökô gyomortartalmat visszajuttatja a gyomorba.

A gyomorégés leggyakrabban a következô tevékenységekkel összefüggésben jelentkezik: nehéz (zsíros, fűszeres) ételek fogyasztása után, lehajláskor, emeléskor és lefekvéskor (különösen, ha a hátunkra fekszünk). A gyakran refluxos tünetektôl szenvedô betegek közel háromnegyedénél jelentkezik a gyomorégés éjszaka. Ezek a betegek gyakran igen súlyosnak ítélik meg panaszaikat: egy felmérés során az ún. éjszakai saváttörést megélô betegek anginás fájdalomhoz és szívrohamhoz hasonló érzésekrôl számoltak be. Éjszakai saváttörésrôl akkor beszélünk, amikor az éjszaka folyamán  este 22 óra és reggel 6 között  a gyomor pH-ja több mint egy órán át pH 4 alatt marad. Az éjszakai saváttörés egészséges embereknél is elôfordul, de bizonyított tény, hogy a refluxos betegek körében több, mint hatszor gyakoribb. Jelentôsége abban rejlik, hogy fekvô testhelyzetben a savas gyomortartalom hosszabb ideig maradhat a nyelôcsôben és fejtheti ki a nyelôcsô nyálkahártyáját károsító, maró hatását.
Rendkívül fontos, hogy ôk lefekvés elôtt megelôzô intézkedéseket tegyenek. Íme néhány tanács az éjszakai saváttörés megelôzésére:

 Lefekvés elôtt három órával együnk utoljára.
 Kerüljük az esti csipegetést.
 Forduljunk a bal oldalunkra. Ha a jobb oldalunkon fekszünk, akkor a gyomrunk magasabban helyezkedik el, mint a nyelôcsövünk, ezáltal nyomás nehezedhet a nyelôcsô alsó záróizmára, ami növeli a savas gyomortartalom visszaáramlásának veszélyét.
 Emeljük meg ágyunk fejrészét 15-20 centiméterrel. Felsôtestünk (nem csak fejünk!) megemelésével fekvô helyzetben is megakadályozhatjuk a maró hatású gyomortartalom visszaáramlását.

A reflux betegség kezelése

A reflux betegség kezelésének céljai:

 a panaszok enyhítése,
 a nyelôcsô-gyulladás gyógyítása,
 a nyelôcsô-gyulladás visszatérésének, illetve további szövôdmények (nyelôcsô-szűkület, Barrett-nyelôcsô, hörgôgyulladás, asztma) kialakulásának megakadályozása.

A kezelés kulcsa a hosszú távú fenntartás. A reflux betegség jellemzôen elhúzódó állapot, amelyben a panaszok és a nyálkahártya károsodása a gyógyszeres kezelés abbahagyása után gyakran visszatérnek. A protonpumpa-gátló gyógyszerek nagy elônye, hogy éveken keresztül is szedhetôek káros mellékhatások jelentkezése nélkül. Vizsgálatok bizonyítják, hogy a protonpumpa-gátlók nemcsak enyhítik, hanem legtöbb

Reflux kvíz

1. Mely tényezôk segíthetik elô a reflux betegség kialakulását?
a. a nyelôcsô-gyomor határán elhelyezkedô
záróizom nem megfelelô működése
b. késleltetett gyomorürülés
c. csökkent nyáltermelés
d. fokozott gyomorsavtermelés
e. a fentiek közül mindegyik

2. Melyek a reflux betegség tünetei?
a. gyomorégés, égô mellkasi fájdalom
b. köhögés, rekedtség
c. nehéz nyelés
d. fokozott nyálelválasztás
e. a fentiek közül mindegyik

3. Mikor kell a gyomorégés tüneteivel orvoshoz fordulni?
a. Ha nyelési problémák vagy fulladásérzés
jelentkezik.
b. Ha a gyomorégés minden nap jelentkezik.
c. Ha a gyomorégés heti két alkalomnál
többször jelentkezik és a beteg által
alkalmazott életmódbeli változtatások,
esetleg recept nélkül kapható savközöm-
bösítô szerek hatására sem enyhül.

4. Mi a reflux betegség leggyakoribb szövôdménye?
a. reflux oesophagitis (nyálkahártya-
gyulladás a nyelôcsôben)
b. nyelôcsô-szűkület
c. Barrett-nyelôcsô

5. A világ népességét tekintve az emberek hány százalékának van reflux betegsége?
a. 20%
b. 30%
c. 40-60%

6. Melyik állítás igaz a gyomorsav mennyiségének, illetve a beteg panaszainak kapcsolatát illetôen?
a. A beteg panaszainak súlyossága,
a gyomorégés mértéke mindig a túlzott
gyomorsavtermelés következménye.
b. Normál mennyiségű gyomorsavval rendel-
kezô embernek is lehetnek visszatérô
refluxos panaszai.

7. Mikor mondhatjuk, hogy valakinek enyhe reflux betegsége van?
a. Ha a gyomorégés nem minden nap
jelentkezik.
b. Ha a gyomorégés heti két alkalomnál
ritkábban jelentkezik.
c. Ha jelentkeznek a reflux betegségre
jellemzô tipikus tünetek, de a nyelôcsô
nyálkahártyájának egyértelmű eltérése
(felmaródás, fekély) nem tapasztalható.

8. Melyik az enyhe reflux betegség kezelésének helyes útja?
a. Az enyhe reflux betegség nem okoz
a betegnek komoly panaszokat, ezért nincs
különösebb teendô.
b. Enyhe reflux betegség esetében minden
esetben elegendô az étkezési szokások
megváltoztatása.
c. Enyhe reflux betegség esetén is szükség
lehet a részletes kivizsgálásra és a gyógyszeres kezelésre.

Bronchitisre gyanakodtam
29 éves interjúalanyunknál hosszú ideig nem jelentkeztek a reflux betegség típusos tünetei
A reflux betegség mely tünete jelentkezett Önnél elôször?
Szívszorítás, hátfájás.
Azóta jelentkeztek újabb panaszok is?
Igen, gyomorégés, torokkaparás.
A tünetek jelentkezése mivel áll összefüggésben?
Leginkább az étkezéssel, pedig nem eszem különösen fűszeres vagy zsíros ételeket.
Mennyi idô elteltével fordult elôször orvoshoz?
Három év után. Azt gondoltam, hogy a szívemmel lehet valami probléma, az erôs hátfájás alapján bronchitisre gyanakodtam, ezért felkerestem a belgyógyászomat.
Milyen kivizsgálásokon esett át?
Helycobacter pylori vizsgálaton, gyomortükrözésen, és tüdôszűrésen, hogy kizárják a tüdôgyulladást. Reflux betegséget és savtúltengést állapítottak meg.
Milyen tanácsokkal látta el az orvos?
Savtermelést gátló gyógyszert írt fel, amit naponta háromszor kellene szednem. Elmondta továbbá, hogy mely ételek fogyasztása kerülendô: a zsíros, fűszeres ételek és a szénsavas italok fogyasztása.
Tájékozódott-e más forrásból is a betegségrôl?
Igen, vásároltam a témához kapcsolódó, számomra is érthetô kiadványokat.

Helyes válaszok: 1. e, 2. e, 3. c., 4. a, 5. c, 6. b, 7. c, 8. c

Kiegészítések a kvízhez

1. A reflux betegség kialakulásának hátterében rendkívül bonyolult összefüggések állnak. Az okok között szerepelhetnek örökletes tényezôk, veleszületett vagy szerzett szervi eltérések, életmódbeli hatások vagy gyógyszerhatások. A betegség kialakulásának lényege, hogy felborul az egyensúly a nyelôcsô nyálkahártyáját védô tényezôk, illetve az azt károsító tényezôk, elsôsorban az agresszív gyomorsav között. Szakértôk a reflux betegség leggyakoribb kiváltó okának a nyelôcsô-gyomor határán lévô záróizom nem megfelelô működését tartják, de az okok között szerepelhetnek egyéb tényezôk is.

2. A reflux betegség leggyakoribb jellegzetes tünete a gyomorégés és az ehhez kapcsolódó égô jellegű mellkasi fájdalom. További tünet lehet a nehéz nyelés, illetve a gyomorsav közömbösítésére szolgáló fokozott nyáltermelés. Ezeket a tüneteket nevezzük a betegségre jellemzô típusos tüneteknek. Elôfordulhat azonban, hogy a visszaáramló gyomorsav nemcsak a nyelôcsôbe, hanem a légcsôbe, illetve a tüdôbe jut, krónikus hörghurutot idézve elô. Ehhez a tünetcsoporthoz tartozik a köhögés, a nehézlégzés és a rekedtség is. Utóbbiakat atípusos tüneteknek nevezzük, mert nem kizárólag a reflux betegségre jellemzôek, hanem más betegségek tünetei is lehetnek.

3. A gyomorégéstôl szenvedôk többsége kezdetben nem fordul orvoshoz panaszaival, sokáig életmódbeli változtatásokkal, illetve recept nélkül kapható gyógyszerek szedésével próbálja kezelni magát. Amikor azonban a kellemetlen tünetek rendszeresen visszatérnek, a recept nélkül kapható gyógyszerek használata heti két alkalomnál gyakrabban szükséges, illetve a tünetek nem enyhülnek, akkor feltétlenül orvoshoz kell fordulni. Ne várjuk meg, amíg a gyomorégés minden nap jelentkezik vagy a reflux komolyabb problémákat okoz, úgymint a nyelési nehézség vagy a fulladásérzés.

4. A típusos refluxos tünetek miatt orvoshoz forduló betegek közel felénél kimutatható nyálkahártya-gyulladás a nyelôcsôben. Ennek súlyossági foka nagymértékben eltérhet, a sérülések nélküli nyálkahártyától a jelentôs mértékben sérült vagy fekélyes nyálkahártyáig. A második leggyakoribb szövôdmény a nyelôcsô-szűkület, amely az endoszkóposan (tükrözéssel) vizsgált betegek mintegy 10%-ánál mutatható ki. A Barrett-nyelôcsô a krónikus refluxban vagy nyelôcsô-gyulladásban szenvedô betegek 10-20%-ánál fejlôdik ki, a refluxos tünetektôl szenvedô átlagnépesség 2%-ánál.

5. A reflux betegség a világon az egyik leggyakrabban elôforduló emésztôrendszeri rendellenesség, amely a lakosság jelentôs részét érinti (a felnôtt lakosság 40-60%-ának van erre utaló panasza). A betegség elôfordulási gyakorisága országról-országra változik, sokkal gyakrabban fordul elô az európai és észak-amerikai országokban, mint Ázsiában. Ennek oka lehet a zsírban gazdagabb táplálkozás, genetikailag meghatározott tényezôk, illetve a gyomor eltérô savtermelése is.

6. Reflux betegségben a hangsúly nem a sav mennyiségén van (a reflux betegek nagyobb részénél normális a savtermelés), sokkal inkább annak behatási idején és a nyálkahártya érzékenységén. Az utóbbi évek kutatásai egyértelművé tették, hogy a tünetek és a betegség súlyossága szigorúan attól függ, hogy a nyelôcsövet érintô savhatás mennyi ideig károsítja a nyálkahártyát. A gyomorsav mellett további agresszív tényezô a pepszin (fehérjebontó enzim) és az epe, amelyek csak savas közegben fokozzák a szöveti károsodást.

7-8. A reflux betegség természetes lefolyását illetôen az utóbbi évek kutatásai szerint az enyhe, illetve a súlyosabb (kimutatható szöveti károsodással járó) betegség esetén a tünetek súlyossága, fennállásuk idôtartama, a betegség elhúzódó jellege, és a visszaesések tekintetében nincs lényeges különbség. Az "enyhe" reflux betegnél is sok esetben napi rendszerességgel jelentkeznek a tünetek, amelyeket  a beteg minden igyekezete ellenére  nem sikerül enyhíteni csupán az életmód megváltoztatásával, így ebben az esetben is a gyógyszeres kezelés hoz a beteg számára enyhülést.

Foorás:Vitalitas